Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)
Perköltség 424. §. 663 1016. A perköltség az abban foglalt ügyvédi munkadíjjal együtt a per főtárgyának járuléka, amely a per folyamán a munka teljesítésekor és a kiadások felmerülése idején kelet* kezik, az Ítélethozatal alkalmával csak megállapítást nyer, — tehát a keletkezése idején volt pénzértéke szerint térítendő meg. K. Helyesen mondta ki az elsőbiróság, hogy a birói Ítélettel megállapított követelés valorizálására irányuló igénynek egy külön perben való érvényesítése, ha a jogositott ezt az igényt az előbbi perben, — amint az a jelen esetben is fennforog, — nem érvényesithette, —• nincsen kizárva. Ez az igény az előbbi perben elbirálás tárgyát nem képezvén, itélt dolognak nem tekinthető. Az átértékelésnek a jogi alapja tulajdonképen a pénzromlás, a célja pedig a megfelelő értékkiegyenlitós. Az átértékelés lényegében nem kártérítés, mert a hitelező azt követeli, ami őt tulajdonképen megilleti, nem előfeltétele annak az adós vétkessége, vagy késedelme, ezek csak az átértékelés mértékére vannak befolyással. Nem előfeltétele az átértékelésnek az alapnélküli gazdagodás sem, mert az adós attól az időponttól kezdve, amikor a hitelező a tartozásának megfelelő pénzösszeget tényleges rendelkezése alól elvonta és azt a maga részére hasznosította, a pénz romlásának veszélyét viselni tartozik. Alperesnek azt az összeget, amelyet a biróság az előbbi perben az I. r. felperes részére ennek munkadijai és költségei fejében megítélt, az 1910. év végén tartoznak volna megfizetni, azt akkor neki ki nem fizetvén, rendelkezése alól visszatartották, a maguk részére hasznosíthatták és ha abból tényleg nem is gazdagodtak volna,kötelesek a pénz romlásából előállott értékkülönbözetet kiegyenlíteni. Nem sértett tehát a felebbezési biróság anyagi jogszabályt, amikor kimondta, hogy alperesek a felperesek követelését átértékelve tartoznak megfizetni. Alapos ellenben felpereseknek az a panasza, hogy az előbbi perben felmerült költségek átértékelése anyagi jogszabálysértéssel mellőztetett. Helyesen mondta ki a felebbezési biróság, hogy nem fogadható el az elsőbiróságnak az az álláspontja, hogy az előbbi perben felmerült költségekből eredő követelés azért nem valorizálható, mert az 1923. november 27-én, az előző perben hozott elsőbirósági ítélet kézbesítésekor keletkezett. A perköltség az abban foglalt ügyvédi munkadíjjal együtt a per főtárgyának járuléka, amely a per folyamán a munka teljesítésekor és a kiadások felmerülése idején keletkezik, az Ítélet hozatala alkalmával csak megállapítást nyer, tehát a keletkezése idején volt pénzértéke szerint térítendő meg. (1926. dec. 9. P. II. 5635/ 1925. szám.)
