Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

654 Polgári perrendtartás rendelkezést arra nézve, hogy a teljesítésre a három napnál hoszszabb határidő is szabható. A Pp. 619. §-a értelmében az eljárás általános szabályai csak annyiban követendők a meghagyásos eljárásban, amennyiben a Pp.-nak IX. cime ellenkező rendelkezést nem tartalmaz, amihez képest a Pp. 397. §-ának a rendesnél hoszszabb teljesitési határidő szabását megengedő rendelkezése a Pp. 618. §-ában foglalt kötelező rendelkezéssel szemben jogszerűen nem alkalmazható. A felebbezési biróság nyilvánvalóan a Pp. 618. §-a második bekezdésében foglalt szabályt sértette tehát meg azzal, hogy a három napnál hosszabb határidőt szabott az alperesek által leendő teljesítésére. (K. 1926. szept. 15. P. VII. 3814/1926. Ptt. VII. 56). 999. Pp. 397. §. Teljesitési határidő. Átértékelt követelés iránti perben a Kúria a teljesitési határidőt az itéletileg engedélyezett 3 egyenlő részletre az Ítélet kézbesítésétől számított 2, 4 és 6 hónapban állapítja meg, mert a még most is meglevő súlyos gazdasági* és hitel* viszonyokra tekintettel a Kúria indokoltnak találja hosz* szabb teljesitési határidő megállapítását és a részletekben való fizetés megengedését. (K. I. 1221/1925. J. H. I. 11. sz.) 1000. Pp. 401. §. Indokolás kötelessége. A per nagyobb terjedelme és a feleknek az okiratok értelmezése körül támadt vitájuk indokolttá teszik, hogy a felebbezési biróság Ítéletének indokolásában a per anyagát történeti és logikai sorrendben ismertesse, a felek állás* pontja közötti ellentéteket megvilágítsa és döntésének indo* kait is rendszeresen és okszerűen adja elő, hogy ily módon a felülvizsgálatra hivatott bíróságnak módjában legyen arról meggyőződni, hogy a biróság a per egész anyagát figyelembe vette*e és az eldöntendő kérdést helyesen fogta-e fel vagy nem. (K. 1926. febr. 4. P. VI. 6937/1925. sz.) 1001. Pp. 402. §. Ha a felebbezési biróság Ítéleti tény* megállapítása szerint valamelyik fél a ténymegállapításban foglalt nyilatkozatot tette, ez nem tekinthető megcáfoltnak azzal, hogy a felebbezés szóbeli tárgyalásán előadott élőké* szitő irat tartalma ellenkező. K. A felperes előadta, hogy hozzá a tárgyaláson ezt a kérdést nem intézték, ilyen kijelentést tehát ő már ennél fogva sem tehetett, sőt a felebbezési tárgyaláson a 15. sorszámú előkészitő irat tartalmát szóval is előadta, ez pedig éppen a számadások feletti kifogásokat tartalmazza. Felperesnek ez a panasza nem alapos, mert az Ítéleti ténymeg-