Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

652 Polgári perrendtartás 995. Pp. 371. §. A felebbezési bíróság a felperes — mint bizonyitófél — vallomását azért találta valószínűbbnek, mert „teljesen valószínűtlen, hogy az éveken át kamatot nem fizető alperest a felperes a kölcsön visszafizetésére 8 éven át fel ne szólította volna s mert az alperes tétovázó magatartásával szemben a felperes határozott vallomása meggyőzőbbnek jelentkezett". A Kúria a kamat csekély értékére tekintettel és a magatartásra vonatkozó ténybeli adatok megállapítása hiányában a valószínűsítést megalapo? zottnak nem találta s feloldotta a felebbezési bíróság ítéletét. A kölcsön hitelezője viseli a pénzromlás kockázatát. K. A készpénz-kölcsönügyletekre vonatkozó magánjogi szabályok értelmében a kölcsön keletkezése és lejárta közötti időben a visszatérítendő pénznem értékében beállott változásokkal, jelesül annak időközi elértéktelenedésével járó kockázatot rendszerint a hitelező viseli. A felebbezési biróság a jelen per tárgyát tevő tiszta pénztartozást az alapon Ítélte meg a koronának 1919. évi szeptember hó elején volt belértéke szerint átértékelt összegben, hogy a felperes az alperest többször, egyebek között 1919. év nyarán (a kommunizmus idején) fizetésre felszólította s az alperes ekkor a fizetés elől annak kijelentésével térvén ki, hogy majd akkor fizeti vissza a kölcsönt, ha a korona javul, a korona további romlásából eredő kárviselését magára vállalta. Ezt a tényállást alperes a Pp. 534. §. alapján megtámadja, azt panaszolván, hogy a ténymegállapítás jogszabálysértéssel történt. Ez a panasz pedig alapos. A megtámadott tényt ugyanis a felebbezési biróság egyedül a felperesnek esküvel megerősitett vallomása alapján állapította meg. A Pp. 371. §. szerint azonban, ha a döntő ténykörülményre nézve más bizonyiték nem áll rendelkezésre, a biróság mind a két fél kihallgatása esetében is, a bizonyitó felet csak akkor bocsáthatja esküre, ha a körülményeknek a 270. szakasz szerinti mérlegelése után ugy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyitó fél vallomása mutatkozik valószinünek, vagy ha az ellenfél az eskü letételét megtagadja. A felebbezési biróság felperes — mint bizonyitófél — vallomását azért találta valószinübbnek, mert „teljesen valószínűtlen, hogy az éveken át kamatot nem fizető alperest a felperes a kölcsön visszafizetésére 8 éven át fel ne szóliotta volna, s mert az alperes tétovázó magatartásával szemben a felperes határozott vallomása meggyőzőbbnek jelentkezett". 1919. év nyarán a korona értéke már több mint egyötödére leszállott, s ezt követőleg fokozatosan s rohamosan hanyatlott,