Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

ÁlIamszolgálati ügyék 13 Ítélete a reá hátrányos minden hatályát elvesztette, ezek szerint a nyugdíjra támasztott igény jogosságának az elbírálása annak a két kértlésnek a vizsgálatát leszi szükségessé, hogy: 1. időlegesen katonai szolgálatot teljesítő és így katonai bíróságok által történt elitéltetése annak polgári közhivatali viszonyára kihatással van-e, és hogy: 2. a közkegyelemben való részesülés folytán elenyészik-e a büntető ítéletnek állásvesztést eredményező hatálya, illetőleg: a jogerősen elitélt egyén a kegyelem dacára is elveszti-e nyugellátásra való igényjogátl Ad 1. Az 1912:LXV. t.-c. 6. §-ának 5. pontja akként rendelkezik, hogy ellátásra igényt nem tarthat az olyan alkalmazott, akit a bíróság jogerős Ítélettel hivatalvesztésre, vagy viselt hivatalának vagy állásának elvesztésére itélt, illetőleg akit a bíróság olyan büntetendő cselekmény miatt itélt el jogerősen szabadságvesztésbüntetésre, amellyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve. A törvénynek, mint javaslatnak az indokolása ehelyütt arra utal, hogy a törvényszakasz 5. pontjának első mondatában foglalt általános határozmányt azért kellett kiegészíteni az idézett további rendelkezéssel, mert a Btk. (1878:V. t.-c.) hatálya Horvát-Szlavón országokra nem terjed ki, már pedig a Horvát-Szlavón országi autonómtörvény I- cikke ily értelmű rendelkezést tartalmaz. Az állami alkalmazottak nyugdíjazásáról szóló előző 1885:XI. t.-c. 5. §-ának 4. pontja még kifejezetten utalt a Horvát-Szlavón országi autonóm törvény érintett rendelkezésére. Tehát mind a két törvény csupán általánosságban bíróság, illetve bírósági Ítéleteket említ és katonai bíróságot, vagy katonai bírósági ítéleteket kifejezetten nem jelöl meg. Abból azonban, hogy a törvény közelebbi részletezés mellőzésével csak „bíróságot" mond, nem vonható az a következtetés, hogy egyedül a polgári büntetőbíróság által történt elitéltetésnek van meg a törvényben lefektetett hatálya. Mert ugy a közös hadseregnek, mint a honvédségnek katonai büntetőbíráskodása nemcsak az állandó joggyakorlat, hanem tételes törvényhozási rendelkezések folytán (1912-.XXXII. és XXXIII. t.-c.) jogrendszerünkbe beillesztetett, a katonai büntetőitéletek teljes joghatályuaknak elismertettek és a katonai bíróságok törvényeink által elismert hatáskörben, még pedig a fentebb hivatkozott törvények 7. §-ainak rendelkezései szerint: a közös haderő, illetve honvédség számára érvényben álló büntetőjog alapján jártak elA katonai büntetőjogot magában foglaló és az 1855. évi császári nyiltparanccsal életbeléptetett u. n. katonai büntetőtörvénykönyv ugy a közös hadsereg és régi m. kir. honvédség, mint a