Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

12 Közigazgatási ügyek Későbbi kegyelmi tény az Ítéletnek ezt a hatályát el nem enyészti. Kb. I. B. F. m. kii. postafőtiszt és tartalékos századost a m. kir. legfőbb katonai törvényszék büntársi minőségben elkövetett gyilkosság büntette miatt a katonai büntetőörvénykönyv 415. %. és a' 96., 45. és 32. §§. alapján tisztségétől való megfosztásra, saját személyére magyar nemességének, valamint kitüntetéseinek elvesztésére és — a hadseregből való kicsapás mellett — kötél általi halálra itélte. A halálbüntetés az 1921. évi június hó l én kel kormányzói elhatározással kegyelemből elengedtetett s egyidejűleg a halálbüntetés helyett — a hadseregből való kicsapás kivételével — az Ítéletben kimondott összets jogkövetkezmények érvényben tartása mellett, az elitélttel szemben tíz évi súlyos börtönbüntetés állapittatott meg. II. Ezen jogerős Ítélet alapján panaszos a postaszemélyzet létszámából töröltetett Az 1921. évi november hó 3-án kiadott kormányzói elhatározás következtében panaszos közkegyelemben részesülvén, postatiszti állásába való visszahelyezését kérte. Ezzel a kérésével őt a m. kir. kereskedelemügyi miniszter elutasította és a m. kir. pénzügyminiszter hozzájárulása hiányában részére az 1912:LXV- t.-c. 7. szerint adható kedvezményes nyugellátást sem engedélyezte. A miniszternek vonatkozó határozatát a panaszos a m. kir. közigazgatási birósághoz intézett panasszal támadta meg s abban a nyugellátáshoz- való jogos igényét vitatván, a biróság a 2102— 1925. sz. végzésében megkereste a m. kir. kereskedelmügyi minisztert, hogy a vitássá tett abban a kérdésben, hogy panaszost a nyugellátás jogosan illeti-e vagy nem — határozatot hozzon. E vitás kérdés érdemében a miniszter akkép döntött, hogy panaszosnak nyugellátásra való igényét az 1912:LXV. t.-c. 5. pontjában foglalt rendelkezésekre tekintettel nem állapítja meg, mert panaszost a legfőbb katonai törvényszék büntársi minőségben elkövetett gyilkosság, vagyis olyan büntetendő cselekmény miatt itélte el, amellyel a közhivatalnak az elvesztése, mint törvényszerinti hatály van egybekötve. Ezt a határozatot támadja meg a panaszos és panasziratában azt vitatja, hogy a katonai büntetőbíróság őt polgári, postafőtiszti állásától nem fosztotta meg, de az 1912-.LXV. t.-c. vonatkozó rendelkezésének helyes értelmezése • szerint, a katonai biróság Ítélete nem is vezethet a polgári állás elvesztéséhez. III. Minthogy panaszos a 2102—1925. K. sz. bírósági végzés alapjául szolgált előző panasziratában azzal is érvel, hogy közkegyelemben való részesítése folytán a legfőbb katonai törvényszék