Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Ált (dános forgalmi adó 61 Viszontelárusitóknak engedélyezett árengedmény, mint üzleti kiadás a forgalmi adóalaphoz nem számitható hozzá. (Kb. 22.590/1925. P. sz. Pdt. XIX.) 141. 1921:XXXIX. t.sC. 31. §. 5. bek. Az olyan eladások, amelyekről a panaszos a megbízó cégnek beszámolni és az eladási árról elszámolni nem tartozik, a kereskedelmi tör* vény értelmében nem tekinthetők a megbizó részére kötött bizományi ügyleteknek, hanem az eladó, mint viszonteláruí sitó által saját veszélyére és számlájára árajánlat alapján kötött áruszállítási ügyletekként jelentkeznek, ameiyek után az 1921:XXXIX. t.^c. 31. §?ának 5. bekezdésében biz* tositott kedvezményes adózás nem igényelhető. (Kb. 14.880/ 1924. P. sz.) 142. 1921:XXXIX. t.sc. 31. §. 5. p. Bizonyitottan bizo* mányi üzletekkel foglalkozót jogosan illet meg a jutalék szerinti forgalmi adózás kedvezménye akkor is, ha az elért felár őt illeti meg. Kb. Adózó félre a panasszal támadott adó azon az alapon lett kivetve, mert a G.-féle ásványolajtermék behozatali részvénytársaság szolnoki cég megbizásából forgalomba hozott petróleum eladásából elért bevétele után az általános forgalmi adót le nem rótta, hanem az adót, mint bizományos, csak a megbizó által limitált és a tényleges eladási ár közötti különbözet, mint bizományi jutalék után rótta le, holott a részvénytársasággal kötött feláras ügylet a KT. 368. §-a szerint bizományi ügyletnek nem tekinthető. A kivetés ellen irányuló panaszt jogosnak kellett elismerni, mert a csatolt levél tanúsága, de a különben is nem vitás tényállás szerint panaszos fél a részvénytársaság által forgalomba hozott petróleumot saját nevében ugyan, de a részvénytársaság megbizásából ennek számlájára adta el és a létrejött megállapodás értelmében jutalékát a részvénytársaság által limitált minimális és az általa elért tényleges ár közötti különbözet képezte, amely megállapodás a fönthivatkozott törvényhelyen szabályozott bizományi üzlet összes ismérveit kimeriti és ennek érvényét az a körülmény, hogy a bizományi jutalék előre meghatározott százalékban nem lett megállapitva, nem érinti, mert ilyen érvényességi feltételt a fönti törvény 377. §-a nem tartalmaz, sőt a bizományi jutalék szabályozását szabad megegyezés tárgyává teszi; s mert ezek szerint panaszos mint bizományos a 130.000/1921. sz. p. ü. m. végr. ut. 37. §-a értelmében az általános forgalmi adót csak a jutalék után tartozott leróni, annál is inkább, mert az eltelt hosszú időre és az ügyletek számára való tekintettel kétségtelenül megállapítható panaszosnak a bizományi üzletekkel való