Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

VéfeL Valorizáció. Gazdasági lehetetlenülés. XIA not, hanem csak tényleges kárának és kiadásának megtérítését (900. sz.). Tiltott ügylet alapján sem teljesítést, sem kártérítést nem lehet követelni (904. sz.). A vételár és vételárelőleg átértékelésével sok határozat (912—918. szám) foglalkozik Az átértékelés annak a feltételezésén alapszik, hogy az ügyletkötő felek a vételkor a viszonosságot, a kölcsönös érdekek teljes és valóságos kiegyenlítését és ennél az üzletkötéskori fizetési eszköz akkori benső értékét tartották szem előtt és akarták megvalósítani (902. sz.); átértékelésnek nincs helye azon az alapon, hogy az áru értékében a pénz értékcsökkenésén felül egyéb gazdasági vonatkozású tényezőktől is függően emelkedett (903. sz.). Az elállási jogról (Kt. 352. §.) lemondást csak kétségtelen tények alapján lehet megállapítani (906. sz.); elállhat az eladó, ha a vevő a régebben megrendelt árut valorizált értékben nem fizeti ki (907. sz.) Az átértékelés mértékéről szólnak a 908., 909., 910. sz. hat. Ha a vételár előre ki van fizetve, az eladó nem állhat el (911. sz.); fizetési késedelem miatt akkor is elállhat az eladó, ha a vevő késedelme az átutalás lehetetlensége miatt jogos volt (913. sz.). Ha az eladó külföldre szállításra vállalkozott, a kiviteli s behozatali engedélyt ő köteles megszerezni (914. sz.). A vételárelőleget rendszerint abban az értékben kell visszaadni, amellyel a visszaadási kötelezettség beálltakor birt (911. sz.). Az eladó mindaddig nincs a vételárelőleg visszafizetésében késedelemben, mig a vevő arra fel nem szólítja (910. sz.). Teljesítés helyett kártérítés követelése: 909., 916., 917. sz. Ius variandi: 918., 935. sz. Átértékelés kérdésében viszonosság: 915. sz. Gazdasági lehetetlenülés eseteit tárgyazzák a 919—931. sz. hat. Nem köteles az eladó teljesíteni, ha az áru ára oly nagy mértékben emelkedett, hogy a vevő aránytalan vagyoni előnyhöz jutna, amely a vételár valorizált öszszegével nincs összhangban (882., 927., 928. sz.), kivéve, ha az eladó a vételár időközi emelkedésének kockázatát kifejezetten magára vállalta (922. sz.); ha a vétel teljesítése az eladó hibájából maradt el. Az előleget az átvétel napján volt értékében köteles az eladó visszatéríteni (926. sz.). A lehetetlenülés nem eredményezi mindig a teljes mentesítést, hanem esetleg a kötelezettség arányos korlátozását (834., 934. sz.) Gazdasági lehetetlenülésre rendszerint csak áruszálllitásra köteles eladó hivatkozhatik (891. sz.). Az eladó meglévő áruját- sem köteles aránytalanul csekély szerződéses ár ellenében átadni (920. sz.. Megtagadható a szolgáltatás akkor is, ha a másik fél vagyoni viszonyai ugy megromlottak, hogy a követelés veszélyeztetve van (921. sz.) Átutalás lehetetlensége felszabadítja a megbízott bankot az ügylet teljesítése alól s az előbbi állapot átértékelt helyreállítására kötelezi (923. sz.). Gazdasági lehetetlenülés vis major s a vevő nemcsak teljesítést, hanem kártérítést sem követelhet (924.