Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Szemérem elleni büntettek és vétségek. 205 nak okáért valamely művészi alkotás, vagy tudományos munka. Fajtámmá minősül valamely nyomtatvány első sorban azáltal, ha az a ne&i szervek, vagy a nemi élet egyes aktusainak izgató leirásával az olvasó közönség érzékiségét felkorbácsolni és annak mindenáron való kielégitését kivánatossá tenni törekszik, s ezáltal a közszemérmet sérti. A kir. Kúria megismerése szerint a vádbeli nyomtatvány ezt a meghatározást mindenben fedi és a vádlott ezt tudta is. A vádlott ugyanis regényében nyilvánvalóan nagyobb kelendőség céljából a könyv túlnyomó nagy részében egész sorozatot, valóságos rendszert nyújt a legválogatottabb érzékiség felkeltését célzó kéjelgő jelenetekből, amelyekből úgyszólván semmi sem hiányzik a nemi kéjvágy állatiasan durva kielégítésétől, a házasságtörésen és természet elleni fajtalanságon keresztül a legraffináltabb szádizmusig. Ezekben a leirásokban a vádlott ugy tünteti fel a regény hősét és a férfit általában, kit egyszerűen „him"-nek nevez, mint akinek élete a legváltozatosabb és legválogatottabb nemi élvezetek hajhászásában, mint egyedüli és kizárólagos célban merül ki; a nőt pedig „nőstény"-nek mondva — ki maga is egész általánosságban és minden különbség nélkül a féktelen kéjvágy rabja — a kéjvágyának egyszerű eszközévé alacsonyitja le, akinek szerinte a világon egyéb rendeltetése nincs is; Ezzel pedig a vádlott a közerkölcsöket veszélyeztette és a közszemérmet támadta és sértette meg. Mitsern változtat ezen a könyvnek az a néhány lapja, ahol a „hős" „megcsömörlik" kicsapongásaitól és tisztes házaséletet akar kezdeni, mert nyilvánvaló, hogy ez a befejezés csak gyenge és átlátszó leplezése a vádlott rosszhiszeműségének és tulajdonképpeni céljának, mely a kir. Kúria megismerése szerint arra irányult, hogy a vádlott az irói tehetségét és készségét fajtalan leirásokkal haszonhajtóvá tegye. Ez pedig nem művészet, hanem pornográfia és bűnös üzlet a közerkölcsök rovására; mert a művészet bármely téren csak a szépet, a jóizlést és a műveltség előbbrevitelét szolgálhatja, amennyiben pedig a művészet a pornográfia szolgálatában használtatik fel, ugy ez utóbbinak mételyező hatása annál vészesebb és rombolóbb. Ezen üzletszerűség pedig a vádlott cselekvőségét nemcsak tudatossá, hanem egyenesen célzatossá is teszi. Ezért a vádlott a szándékosság hiányával, mely egyébiránt már a könyvnek közzététel céljából való megirásában és a kiadónak való átadásában is benne foglaltatik, sikerrel nem védekezhetik . . . , Az istenkáromlás vétségét illetően azzal egésziti ki a kir. Kúria az elsőbiróság vonatkozó okfejtését, hogy a Btk. 190. §-a első tétele szerinti tényálladéknak a Btk. 171. §-ban meghatározott nyilvánosság és a gyalázó kifejezéseken felül még az is lényeges ismérve, hogy az Istent gyalázó kifejezések egyenesen sértő szándékkal használtassanak. A felhivott törvényhely által megkivánt közbot-