Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

206 Fajtalanság. Btk. 248. §. rány ugyanis csak e három kellék együttléte esetében állhat be. E sértő szándék vagy a Btk. 171. §-a szerinti nyilvánosság hiánya folytán pedig legföllebb csak a Kbtk. 51. §-ában irt kihágásról, avagy nem büntethető egyszerű káromkodásról lehet ..zó. A vádlott azt vitatta, hogy neki nem volt sértő szándéka, mert szavai nem is vonatkoztak a kereszténység Istenére: éppen azért foglalta idézőjel közé az „Isten" szót. A vádlottnak ez a védekezése azonban nem volt elfogadható. A Btk. 190. §-a szerinti istenkáromlás tárgya ugyanis egész általánosságban az Isten, vagyis hitfelekezetre való tekintet nélkül az a legfőbb lény, ki minden vallásos^ hit alapja és az emberek hite szerint minden földi és földöntúli boldogság kútforrása. A törvény tehát nemcsak a kereszténység Istenét védi. Az idézőjel pedig csak gúnyt és megvetést jelent az istenség fogalmával szemben. Ezt nyilvánvalóvá teszi a könyvön végigvonuló cinikus erkölcstelenség. Hisz a vádlott ugy mutatja be hősét, hogy annak nincsen vallása. Mindebből pedig következik, hogy vádlott a vádbeli kitételekkel („hitvány, paralitikus Isten") az istenség fogalma, tehát maga az Isten iránti megvetéséiiek akart kifejezést adni oly kifejezésekkel, melyek késséget kizáróan meggyalázok. A sértési szándék tehát szintén fennforgott. És mivel vádlott mindezt a Btk. 171. §-a szerinti nyilvánosság mellett, nyomtatvány utján cselekedte: ennélfogva közbotrányt okozott, miáltal a most szóbanforgó cselekvősége a Btk. 190. §-nak első tételében meghatározott vétség tényalladékát kimerítette. (1925. máj. .19. 11 I. 6387/924. sz.) Kettős házasság. (Btk. 251—253. §.) Btk. 251. §. A házasság érvényessége — a házasságkötés • alaki kellékei tekintetében — a házasságkötés idejében és helyén fennálló törvények szerint Ítélendő meg; ha nem áb lapitható meg, hogy a vádlottnak Oroszországban kötött há* zassága alakilag érvényes házasság volt: a vádlott cselek* ménye e lényeges tényálladéki elem hiányában nem bünose* lekmény. K. A kir. Ítélőtábla tényként azt állapitotta meg, hogy S. J. vádlott, dacára annak, hogy ^z. M.-val 1911 szeptember 11-én kötött törvényes házassága fennállott, Krasznojarkszban 1918 június 14-én polgári hatóság előtt B. M. orosz állampolgárral házasságot kötött az 1918 július 5-én kiadott kivonat szerint. Ezen adatokból vonta le azt a jogi következtetést, hogy a vádlott, ki érvényes házassági kötelékben lévén, ismét házasságra lépett, ezen cselekményével a Btk. 251. első bekezdésében meghatározott kettős házasság büntettél követte el.