Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Izgatás 199 miségi okot jelentett be s ez a fellebbezés bejelentésekor is fenntartotta. Bár a védő a fellebbviteli főtárgyaláson is kérte ennek a semmiségi oknak figyelembevételét és a valódiság bizonyításának elrendelését, a kir. Ítélőtábla sem közbenszóló végzésében, sem pedig Ítéletében ezen inditvány felett nem határozott. Kétségtelen tehát, hogy a kir. Ítélőtábla elmulasztotta a fellebbezés kapcsán érvényesített semmiségi oknak elbírálását, de ezenfelül a Bp. 384. §. 9. pontja alá eső semmiségi okot is megvalósította. Mindezek dacára az emiatt bejelentett semmiségi panaszt, mint alaptalant, a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett azért, mert a Bp. 384. §. 3. bekezdése értelmében ez a semmiségi ok nem érvényesíthető akkor, ha nyilvánvaló, hogy az alaki sérelem az ítéletre nem volt befolyással. Az izgatás megállapítását nem zárja ki a cikkben állított tények vagy kifejezések valóságának bizonyítása, mert a valóság bizonyításának ilyen hatálya csak a rágalmazásnál és becsületsértésnél van (Bv. 16. §.), az izgatásnál azonban a büntetőjogi felelősség szempontjából közömbös az, hogy való vagy valótlan tények szolgáltak-e a vádbeli cikkek megírásának alapjául. Legföljebb súlyosító körülményként jöhet számba az, ha a vádlott valótlan tényeket csoportosít izgató célzattal. Ezekből következik, hogy ha a kir. ítélőtábla helyt is adott volna a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett indítványnak s a vádlottnak sikerült volna is állításainak vagy azok némelyikének valóságát bebizonyítani, ez nem zárta volna ki az izgatás megállapítását s így tehát nyilvánvaló az, hogy a kir. ítélőtábla fenti mulasztásában rejlő alaki sérelem az ítéletre nem volt befolyással. II. A Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmiségi panasznak indoka az, hogy a vád tárgyává tett cikkek tartalma nem alkalmas a főnemesek ellen való gyűlölet keltésére, hogy a vádlott szándéka sem irányult erre (Bn. 75. %.), hanem hazafias indok vezérelte s végül, hogy nem egy meghatározott társadalmi osztály előtt gyakorolt bírálatot egy másik társadalmi osztály fölött, a gyűlöletkeltés lehetősége tehát már ez okból is ki van zárva. Abban a tekintetben, hogy a vádbeli cikkeknek az alsóbirói ítéletekben idézett szövege alkalmas a főnemesi osztály ellen való gyűlölet keltésére, a kir. Kúria elfogadja az alsóbiróságokaak helyes indokon alapuló megállapítását. A vádlottnak az ő intelligenciája, képzettsége és irói működése folytán kétségtelenül tudatában kellett lennie állításai bordere jének s annak, hogy ezek alkalmasak gyűlölet keltésére. Ez a tudat pedig elegendő a Btk. 75. §-ában előirt szándékosság, következéskép a bűnösség megállapithatására, mert ehhez a