Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

198 Btk. m—m. §§. belbékéjét. Büntetéssel sújtani rendeli tehát mindazokat az izgatást magukban foglaló cselekményeket, amelyek a honpolgároknak nyugalmát a törvényben meghatározott módon olyan mérvben veszélyeztetik, hogy ezáltal a közrend és az állam belbékéje is csorbát szenvedhet. Már pedig a zsidóság elleni féktelen izgatás, különösen a mostani szélsőséges politikai irányzatok idején, igen könnyen erre az eredményre vezethetne, ha arra a törvények fentebbi rendelkezését nem lehetne alkalmazni. A Btk. 172. 2. bekezdésének fentebbi értelmezése tehát nemcsak a törvény szellemének, hanem a közérdeknek is megfelel. Mindezek alapján a kir. Kúria ugy találta, hogy az alsófoku biróságok nem alkalmazták tévesen a Btk. megfelelő rendelkezését ama kérdésben, huogy a vádlottnak vád alapjául szolgáló tette megállapitja-e valamely bűncselekmény tényálladékát, midőn a vádlott bűnösségét a Btk. 172. §. 2. bekezdése s az 1912:LXIH. t.-c. 19. §-a alapján megállapították. A Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmiségi ok tehát nem forog fenn, következéskép vádlottnak és védőjének erre fektetett semmiségi panaszát, mint alaptalant, a Bpn. 36. §-a alapján el kellett utasitani. Mint ugyancsak alaptalant, hasonlókép el kellett utasitani a kir. főügyésznek a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt a Bp. 385. 3. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszát is, mert habár a vád alapjául szolgált cikknek felette elfogult s durva gyanúsításoktól és súlyos sértésektől hemzsegő tartalma súlyosító körülményként veendő számba, a kir. törvényszék Ítéletében felhozott s e helyütt is elfogadott számos és nyomatékos enyhítő körülmények törvényes alapul szolgálnak a Btk. 92. §-ának alkalmazására, következésképen az alsófoku biróságok nem tévedtek, mikor a vádlott büntetését ezen §. alkalmazásával szabták ki. (1925. máj. 13. B. I. 393. sz.) 334. Btk. 172. §. 2. bek. Bp. 385. §. 1. a), b) p. Az izgatás miatti bűnösséget nem zárja ki az, hogy az állított tények a valóságnak megfelelnek. Az izgatás jelenleg bűntett. K. [. A Bp. 384. 9. pontjára alapított semmiségi panasznak indoka az, hogy a budapesti kir. ítélőtábla nem határozott a védőnek a fellebbviteli főtárgyaláson a valódiság bizonyításának elrendelése iránt előterjesztett kérelme tárgyában. A kir. Kúria megállapítja, hogy a védő — a vádlott csatlakozása mellett, — a kir. törvényszéknek a főtárgyaláson hozott azon közbeszóló végzése miatt, hogy a valódiság bizonyítása iránt előterjesztett kérelmet elutasította, a Bp. 384. <j>. 9. pontja alapján sem-