Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Izgatás 197 szokásait, amelyek ellen szintén lehet izgatni, hanem annak a tagjait is érteni kell, mert e tekintetben a törvény a felizgatott és ama hitfelekezet között, mely ellen az izgatás irányul, nem tehet különbséget, következéskép a Btk. 172. §. 2. bekezdésébe ütköző izgatás valamely hitfelekezet tagjai, hivői ellen is irányulhat, sőt az izgatásnak ép ezekkel szemben lehet a közbékére, nyugalomra nézve legveszélyesebb hatása. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a Btk. 172. §-ának a hitfelekezetekre vonatkozó rendelkezése esetében az izgatásnak nem kell kifejezetten a vallás, mint ilyen ellen irányulnia, hanem e bűncselekmény tényálladéka fennforog akkor is, ha valamely hitfelekezet tagjait valamely más hitfelekezet tagjai, mint e minőségükben együvé tartozók ellen egész általánosságban izgatják. A jelen ügyben tehát az volt az eldöntendő további kérdés, hogy a vádlott által a zsidóság ellen a vallásuk felhánytorgatása nélkül egész általánosságban elkövetett izgatás megállapithatja-e más hitfelekezetnek a zsidó hitfelekezet elleni izgatását. A kir. Kúria meggyőződése szerint a kir. Ítélőtábla az ítéletében fölhozott vonatkozó indokoknál fogva ebben a kérdésben is a törvénynek megfelelően ítélt. A „zsidó" szónak általánosan elfogadott értelme szerint ugyanis ezzel a szóval a közéletben a Mózes vallását és az ezen hitfelekezethez tartozókat, vagyis általában az izraelita vallású egyéneket s csakis ezeket szokták megjelölni. Ehhez képest a szónak köznapi értelme szerint zsidók alatt csak az izraelita vallásuakat lehet érteni, annál is inkább, mert aki nem tartozik az izraelita vallás kebelébe, azt senki sem nevezi zsidónak, valamint azokat sem, akik elhagyva az izr. vallást, más hitre tértek át, mert ezeket a közéletben nem zsidóknak, hanem „megkeresztelkedett zsidónak" szokták mondani. A kir. ítélőtábla tehát a fentebb kifejtetteknek megfelelően helyesen állapítja meg, hogy a zsidóság gyűjtőfogalma alatt az izraelita hitfelekezetet alkotó hivők összességét, vagyis a Btk. 172. §-a szempontjából magát az izraelita hitfelekezetet is kell érteni; következéskép, aki ebben a törvényszakaszban körülirt móddal általánosságban a nem zsidó vallású honpolgárokat a zsidóság összessége ellen izgatja, az az izr. hitfelekezet ellen követ el izgatást. , Ezek szerint nem tévedett a kir. Ítélőtábla, midőn az általa valónak elfogadott tényállás alapján a vádlottnak vádba vett cselekményében a Btk. 172. §. 2. bekezdésében meghatározott, az 1912: LXIII. t.-c. 19. §-ába ütköző, azonban a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán a Btk. 20. §-ának második bekezdése értelmében minősülő hitfelekezet elleni izgatás vétségének tényálladékát ismerte fel. Ez az ítélet megfelel a Btk. 172. §. 2. bekezdése célzatának is. E törvényhely ugyanis a lehetőséghez képest biztosítani kívánja a társadalmi rendet, a honpolgárok nyugalmát, ezen a réven az állam