Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)
196 Btk. 171—I7i. §§. zsidóságnak külön anyanyelve nincs, hanem a zsidók mindenkor az érdekkörükben élő nyelveket beszélik és az anyanyelvük is ezek szerint igazodik. Magyarországon tehát jogászi szempontból külön zsidó nemzetiségről nem lehet beszélni. A kir. Ítélőtábla, szemben a kir. törvényszék Ítéletével, helyesen állapitja meg, hogy Magyarországban a zsidóságot csupán azért, mert zsidók, nem lehet külön néposztálynak tekinteni. A köz felfogás szerint ugyanis néposztály alatt olyan egyének többségét kell érteni, akik akár élethivatásuknak, akár történelmi múltjuknak avagy megkülönböztetett társadalmi állásuknak, különös szakképzettségüknek s ennek megfelelő hasonlatos foglalkozásuaknak egyforma jellegénél, avagy a többi honpolgárokétól lényegesen eltérő vagyoni helyzetüknél fogva együttesen, a társadalmi életben elfogadott olyan gyűjtőnévvel megjelölhető személyösszességei alkotnak, amelynek tagjait a felsorolt tulajdonságok valamelyikének közösségénél fogva a társadalmi életben a más osztálybeliektől, mint külön osztályt szoktak megkülönböztetni. A zsidóságot azonban az 1867:XVII. t.-c. által megadott egyenjogúságuk óta egész általánosságban a fentebb kiemelt körülmények egyike sem fűzi össze olyan érdekközösségbe s bennük egész általánosságban a fentebbiek értelmében osztály szerinti megkülönböztetésre alkalmas olyan közös tulajdonság sem ismerhető fel, amelynek folyományaként őket, mint zsidókat, az ország többi polgáraitól különböző személyösszességnek lehetne mondani. És pedig annál kevésbbé, mert — miként a kir. Ítélőtábla is helyesen állapitja meg, — a zsidók a néposztályoknak majdnem mindegyikében kisebb-nagyobb arányban bár, de megoszolva töltik be élethivatásukat s igy őket más és más néposztályokba vegyülve csupán a zsidóságuknál fogva nem lehet külön néposztálynak minősiteni. Ugyancsak a törvénynek megfelelően itélt a kir. Ítélőtábla, midőn megállapította, hogy a vádlott cikke hitfelekezet elleni izgatást foglal magában. A Btk. 172. §-ának 2. bekezdésében emiitett hitfelekezet alatt ezen törvényszakasz szempontjából ugyanis nem csupán valamely vallás egyházi szabályait, hitelveit, szervezetét, hanem a hitsorsosainak, híveinek összességét is érteni kell. Kitűnik ez abból, hogy a felhívott törvény ebben az irányban azt nyilvánítja bűncselekménynek, mikor valamelyik hitfelekezetet a másik ellen gyűlöletre izgatják. Már pedig valamely hitfelekezet vallási szabályait, hitelveit, szervezetét, intézményeit nem, hanem a dolog természeténél fogva csakis a hitfelekezetnek tagjait, az egyes hívőket, avagy azoknak összességét lehet mások ellen gyűlöletre izgatni, a törvényben emiitett felizgatott hitfelekezet alatt tehát csak ennek hivőit lehet érteni, amiből okszerűen az következik, hogy az alatt a más hitfelekezet alatt, amely ellen az izgatás irányul, ennek a más felekezetnek nemcsak szervezetét, vallási intézményeit, hitelveit,