Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

190 Büntetőjog. a hatályban levő törvények szerint a király sérelmére elkö; vetett valamely bűncselekmény tényálladékát kimeriti. A detronizáiás utáni időre vonatkozó sértés a Bv. 22. §*ába ütköző vétség elemeit meriti ki. K. A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének helybenhagyásával azt a tényállást állapította meg, hogy a vádlott Battonyán, 1922. évi április 2-án éjjel, az ottani kaszinóban, midőn IV. Károly volt királyunk haláláról tudomást szerzett, ittas állapotában azt a kijelentést tette: „éljen, éljen, megdöglött a király; nem meghalt, hanem megdöglött a király". Nem lehet vitás, hogy vádlottnak ez a kijelentése néhai IV. Károly volt magyar királyra, illetve annak emlékére meggyalázó s alkalmas arra, hogy minden jóérzésű ember megbotránkozását váltsa ki, mert az ilyen durva, másnak emberi voltát is megtagadó nyilatkozat még ittas ember részéről is menthetetlen kegyeletsértésnek minősitendő. Ennek alapján azonban a vád szempontjából sem a Btk. 141. §. második bekezdésének, hanem amennyiben egyéb feltételei is fennforognának, az 1913:XXXIV. t.-c. 2. §-ának alkalmazásáról lehetne szó; mert a vád szerint is nem a királyi ház valamelyik tagján, hanem a volt magyar királyon esett sérelem, már pedig néhai IV. Károly volt magyar király az uralkodói jogainak megszűnése folytán már csak azért sem tekinthető királyi ház tagjának, mert az 1913:XXXIV. t.-c. szerint az Ausztriai Ház, melyből néhai IV. Károly király is származott, a trónfosztással egyidejűleg megszűnt Magyarország királyi háza lenni. A vádba vett cselekményre azonban az 1913:XXXIV. t.-c. 2. §-át sem lehet alkalmazni. Nem ugyan az alsófoku Ítéletekben felhozott abból az okból, mert IV. Károly az 1921 :XLVII. t.-c. 1. §-a szerint 1921. évi november hó 6-án megszűnvén Magyarország királya lenni, azóta őt a magyar királyokat megillető megkülönböztetett büntetőjogi védelem egyáltalában nem illeti meg; hanem azért nem, mert a vád szerint a néhai IV. Károly volt királyt, illetve annak emlékét ért sértés nem az ő uralkodásának idejére, nem az uralkodó tényeire és magatartására vonatkozott, vádlott tehát a vádba vett nyilatkozatával nem a király ellen, hanem IV. Károly, mint akkor már magánszemély ellen követett el sértést. Az alsóbiróságok Ítéletében erre vonatkozóan kifejtett az a nézet, hogy a volt király ellen semmiféle vonatkozásban sem lehet az 1913-.XXXIV. t.-c. 2. §-ába ütköző vétséget elkövetni, nem helytálló. Az 1923:XLVII. t.-c. hatálya ugyanis annak félreérthetetlen rendelkezése szerint, de a dolog természeténél fogva is a törvény életbelépését megelőző időre ki nem terjed, hanem az, mint kizárólag az akkori király uralkodói, az Ausztriai Ház trónörökösödési jogának megszűnését megállapító jogszabály, csupán az élet-