Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Elévülés. Magáninditvány. Btk. 110., 112. §§. 187 mindenki, akiről fel lehet tenni, hogy a bűncselekményről és a bűnvádi eljárásra nézve fontossággal biró ténykörülményekről közvetlen észleleten alapuló tudomása van s igy nem volt semmi akadálya annak, hogy a főmagánvádló — a tudomásszerzés időpontjára nézve esetleg eskü alatt — tanukép kihallgattassék, az eljárt bíróságoknak a Bp. 9. és 306. §-aiban foglaltakra tekintettel ezt a bizonyitékot be kellett volna szerezniök és annak, valamint a főmagánvádló által esetleg bejelentendő tanuk vallomásának mérlegelése alapján, tényként megállapítani azt, hogy a főmagánvádló 1923. évi július hó 11. napján, vagy pedig később szerzett tudomást a szóbanforgó lapközleményről. Az alsóbiróságok Ítéletében azonban ez a tény nincs a Bp. 328. §-ában előirt módon megállapítva s a kir. Ítélőtábla Ítéletében csupán az a kijelentés foglaltatik, hogy a főmagánvádló vonatkozó előadása nem alkalmas annak megállapítására, hogy a magáninditványt törvényes időben terjesztette elő, amely kijelentés azonban a fentiek szerint annál kevésbé helytálló, mert erre a körülményre a dolog természeténél fogva elsősorban éppen a főmagánvádló vallomása szolgáltathat bizonyitékot. Végül megemlíti a kir. Curia, hogy a kir. ítélőtábla által felhozott vélelemnek jelen esetben annál kevésbé lehetne helye, mert a „M. H." cimü lap délután jelenvén meg: inkább az a valószínű, hogy a sértett, ha e lapot nem járatja s csak néha olvassa, a közleményről a megjelenés napján még nem értesült. Minthogy ezek szerint mindkét alsóbiróság mellőzte a semmisségi panasz szempontjából lényeges körülménynek megállapítását, a Bpn. 35. 1. bek. értelmében kellett határozni. Amennyiben az ennek folytán megállapítandó tényállás szerint a sértett a szóbanforgó közleményről tényleg csak a lap megjelenését követő napokban értesült volna, természetesen érdemben kell határozatot hozni a törvényszéknek a valóság bizonyítása kérdésében előterjesztett indítványok fölött. (1925. jun. 17. B. I. 1350/925. sz.) 328. Btk. 112. §., Bp. 463. §i. Igazolásnak az elévülés kér; désében nincsen helye. K. Észlelte a kir. Kúria, hogy a főmagánvádló a rendelkező részben megjelölt egyik ügyben magáninditványát 1923. évi jan. hó 29-én terjesztette elő, holott a vonatkozó vádbeli cikk 1922. évi október hó 17-én jelent meg, tehát a magáninditványi jog, amenynyiben a főmagánvádló a cikkről még aznap tudomást szerzett, már 1923. évi január hó 17-én évült el. A főmagánvádló azonban igazolási kérvényében, melyet 1923. évi január hó 9-én terjeszt elő, azt a kijelentést tette, hogy szerinte a magáninditványi ha-