Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

188 Büntetőjog. táridő 1923. évi január hó 18-án járt le, amiből következik, hogy ő a cikkről nyilván csak 1922. évi október hó 19-én értesülhetett. Ehhez képest nem férhet kétség ahhoz, hogy főmagánvádló az adott esetben a Btk. 112. §-a szerinti három hónapon tul, vagyis elkésetten, terjesztette elő magáninditványái Igaz ugyan, hogy a szombathelyi kir. törvényszék vizsgálóbirája 451/1923. számú határozatával a főmagánvádlónak ezt a mulasztását a Bp. 466. §-a alapján igazoltnak jelentette ki, ámde a Bp. 463. §-a szerinti igazolásnak csakis az eljárási jog keretében van helye; ellenben az anyagi jog terén, igy az elévülési kérdésekben sem, az emiitett törvényszakasz nem alkalmazható, amiből következik, hogy a fennforgó esetben igazolásnak egyáltalán nem volt helye és a főmagánvádló igazolási kérelmének a vizsgálóbiró részéről történt elfogadása hatálytalan. Ez okból a szóban forgó másik ügyben az alsóbirósági Ítéleteket a törvényes magáninditványi jog elévülése folytán is meg kellett semmisíteni és a vádlott felmentését ebből az esetből kifolyóan a Bp. 326. §-ának 4. pontjára is kellett alapítani. (1925. okt. 7. B. I. 3517/925.) 329. Btk. 116. §., Bp. 38., 41., 43. §*ai. Magánvád elejtése nem tekinthető a magáninditvány visszavonásának. Ameny* nyiben tehát a főmagánvádló a terheltek egyikével szemben a vádat azért ejti el, mert az a bűncselekményt el nem kö* vette, vagy mert a bűncselekmény elkövetése vele szemben nem bizonyítható: ez nem tekinthető magáninditvány visz* szavonásának s igy a Btk. 116. §?ának alkalmazását maga után nem vonhatja. K. A jogegységi tanács kimondja, hogy a magánvád elejtése nem tekinthető a magáninditvány visszavonásának s hogy ennek folytán a magánvádnak a terheltek egyikével szemben történt elejtése esetében az eljárás a többi terhelt ellen a Btk. 116. §-a alapján meg nem szüntethető. L. J. munkásbiztositó pénztári igazgató a veszprémi kir. járásbíróságnál följelentést tett N. I. és L. L. ellen azért, mert róla azt a hírt terjesztették, hogy egyik női alkalmazottjával hivatali helyiségében zárt ajtók mögött tartózkodik. A veszprémi kir. járásbíróság előtt megtartott első tárgyalás után J. I. bejelentette a kir. járásbíróságnak, hogy a L. L. perbehivása téves információn alapult, az ő megbüntetését nem kívánja s kéri az ellene indított eljárást beszüntetni. Ezen bejelentés folytán az ügyészi megbízott — aki ebben az ügyben a vád képviseletét közérdekből átvette — L. L. vádlottal szemben a vádat elejtette s a veszprémi kir. járásbíróság 1924. évi november hó 13. napján B. 1548/1924—6. szám alatt hozott végzésé-