Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

106 Pénzügyi jog. Kb. A házassági jogról szóló 1894:XXXI. t.-c. 95. §-ának negyedik bekezdése szerint a házasság felbontása esetében a közös gyermekek tartása és nevelési költségeit mindkét szülő jövedelme arányában köteles fedezni, ha arra a gyermekek vagyonának jövedelme elégtelen. Az illetékek kiszabásának alapjául szolgáló úgynevezett „Vagyonelkülönitési Szerződés" 8. pontja a szerződő felek házasságából származó gyermekek eltartásáról és nevelési költségeiről kizárólag az apa, K. S. fog gondoskodni. Ehhez képest K. S. a törvényben megbatározott kötelezettséget vállalt magára. Ezt figyelembe véve, a ház felerésze haszonélvezetének reá ruházása a szerződés helyes jogi értelmezése szerint nem minősithető ajándékozásnak, mert az kétségtelenül annak fejében törtónt, hogy K. S. az emiitett kötelezettséget is magára vállalta. Vele szemben tehát ajándékozási illeték kiszabásának nincsen helye. A kérdéses haszonélvezet-átruházást az 1920:XXXIV. t.-c. 112. §-ában meghatározott vagyonátruházásnak kell minősiteni, amely után 5% ingatlan vagyonátruházási illeték fizetendő. A ház felerészének értéke 90,000.000 K az idézett törvénycikk 34. §-a szerint ennek egy harmadrésze, azaz: 4,500.000 K az átruházott haszonélvezet egy évi értéke; K. S. a szerződés kötésekor 1922 január 30-án az 55. évét meghaladta, mert a csatolt keresztlevél szerint 1866 június hó 18-án született, tehát az idézett törvénycikk 33. §-ának 4. pontja szerint a 4,500.000 koronának 8-szorosát kell benni, az eredmény 36,000.000 korona s ennek az 5%-os illetéke 1,800.000 K, amely összeghez hozzáadva a meg nem támadott 5900 K másodfokú illetéket, panaszost 1,805.900 K illeték terheli. (11.726/ 1924. P. sz.) 206.1920:XXXIV. t.=c. 117. §. 1. p. Állami ingatlanátruhá* zási illetékekre vonatkozó jogszabályokat városi átruházási illetékre csak akkor lehet alkalmazni, ha azokat a város saját szabályrendeletébe átveszi. Kb. A panaszos közönség az adóügyi bizottságnak a késedelmi pótlék visszatérítését elrendelő határozatát azért tartja sérelmesnek, murt az 1920:XXXIV. t.-c. 117. §-ának 1. pontjában levő annál a rendelkezésnél fogva, amely szerint a városi ingatlanátruházási illetékekről készített szbaályrendeleteknek az illetéket csak ugyanolyan alapelvek szerint lehet szabályozni, amely alapelveket az ingatlanátruházási illetékre nézve ez a törvény megállapít, a pótléket az 1923. evi 117.303. sz. pénzügyminiszteri rendelet alkalmazásával jogosan szedte be. A panaszt jogosnak elismerni nem lehetett, mert az állami ingatlanátruMzási illetékekre vonatkozó jogszabályokat a városi átruházási illetékekre csak akkor lehet alkalmazni, ha azokat a város sajá^ szabályrendeletébe átveszi, u panaszos közönség elő-