Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

79 első bekezdésébe ütköző, a Btk. 155. §-a szerint minősülő lázadás büntetlenek törvényes alkotó elemeit meg nem valósítja. 114. 171., 172. §. 602. sz. A Btk. 171. és 172. §-aíban előforduló „gyülekezet" és „nyilvánosság" az együtt élő embereknek olyan nagyobb számát jelenti, amely ha nem is szervezeit erő, de alkalmas arra, hogy esetleg a jogrend ellenségévé váljék, illetve a társadalmi békét megzavarja. A Btk. 171. és 172. §-aiban előforduló „gyülekezet" és „nyilvánosság" jogi ismérvek ugyanis nem jelentenek mást, mint az együtt lévő embereknek olyan nagyobb számát, amely, ha nem is szervezett erő, de alkalmas arra, hogy a jogrend ellenségévé váljék, illetve a társadalmi békét megzavarhassa. A törvény e fogalmak teljességéhez képest többet nem kiván. Nem kívánja különösen a hely nyilvánosságát és nem azt, hogy a gyülekezetet alkotó együtt levő emberek mind és kizáróan akaratelhatározási képességgel bíró személyek legyenek. Ilyen feltételre a törvény szó szerint való szövege nem utal, szelleme pedig egyenesen kizárja az ily akaratelhatározási képességre vonatkozó feltevést. A törvény egyszerűen lehetetlenné akarja tenni, hogy a gyülekezeten nyilvános szóval történt egyenes felhívás folytán büntettek vagy vétségek követtessenek el, hogy ugyanily módon a törvény és a rendelet ellen engedetlenség szittassék, továbbá, hogy a társadalmi osztályok, felekezetek, nemzetiségek egymással szemben gyűlöletre ingereitessenek stb., mert mindez a jogrend megsértésével és a társadalmi béke megrázkódtatásával járhat. Már pedig ezeknek a törvénytelenségeknek a létrehozására s társadalmi zavarok okozására nemcsak az akaratelhatározási képességgel bírók alkalmasak, a gyűlöletkeltés következményeit nemcsak meggondolt nagykorúak valósithatják meg, hanem ellenkezőleg igen sokszor épen az éretlen kor szertelensége az, amely a tömegerő veszélyes hatásait ezekben az irányokban kiváltja. Tehát a kir. törvényszék azon megszorító törvénymagyarázata, amely szerint a gyülekezet jogi fogalma teljességéhez csak akaratelhatározásra képes emberek együttléte szükséges, téves, mert a törvény által védett nagy érdekeket nemcsak a nagykorúak, érettek sérthetik meg. hanem a fiatalkorúak, sőt gyermekek is, a törvény pedig a veszélyeztetést akarja megakadályozni, jöjjön az a veszélyeztetés a lehető rend- és békezavarók akármilyen korú, szellemi, erkölcsi értékű osztályától. Azt sem kívánja a törvény, hogy az osztályellenes gyűlöletkeltés eredménye tényleg és azonnal mutatkozzék. A törvény csak annyit ir elő, hogy a nyilvánosan, gyülekezet előtt tett nyilatkozat, alkalmas legyen a gyűlöletkeltésre, már pedig nem lehet vitás, hogy a lelkiismeretlen izgatásnak legbiztosabb áldozata az éretlen gyermek, a kellő megfontolási képességgel még nem bíró fiatalság, amely nem mérlegel, nem latolgat, hanem szenvedelmétől hajtva fellángol és sokszor egész életre elvakult ellenségévé lesz annak a társadalomnak, amelynek gyűlöletét éretlen ésszel szívta magába. Az a gondolat, amely az adott esetben a kir, törvényszék előtt lebeghetett, hogy a vádlott által előidézett veszélyeztetés talán nem túl nagy,