Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

80 talán jelentéktelen és azonnali hatással nem is fenyeget, nem lehet mentő erejű, hanem legföljebb a bűnösség fokát befolyásolhatta volna, bár ennél a pontnál is a gyermekkorban levők megmételyezésének ellengondolatába kellett volna ütköznie. A kír, törvényszék törvénysértése ezek szerint nyilvánvaló, de a vádlott javára történvén meg, a jelen határozat a Bp. 442. §-a értelmében ezt a törvénysértést csak megállapította. A felmentett vádlottra annak hatályát ki nem terjeszthette. (JEH. 1921. jan. 27. B. I. 21/1921. sz. Bdt. XIV. 19. 1.) 115. 172. §. 2. bek. Izgatásnak nem kelléke a harcra, támadásra, veszélyes indulatok felkeltésére, tettre kész gyűlöletre való felhívás. A zsidóság ellen intézett támadás az osztály elleni izgatás fogalma alá esik. (K. 1924. jan. 15. B. I. 5.973/923. Bjt. LXXVI. 58.) 116. 172. §. 2. bek. 1921:111. t.-c. 8. §. Bp. 326. §. 4. p. 385. §. 1. a) p. Izgatás nyilvánossága. Felmentés a minisztérium elleni becsületsértés vádja alól felhatalmazás hiánya miatt. Az irányadó való tényállás szerint vádlott a korcsmában idevonatkozóan a következő kijelentést tette: ,,Az összes minisztérium gazember, gazemberek az ott lévők mindnyájan, megbízhatatlan alakok." A másodbiróság szerint az összminisztérium, vagyis a kormány magát az államot jelenti és illetve azok egymást kiegészitő fogalmak, amiből szinte az következik, hogy vádlott a szóbanforgó meggyalázó kifejezéseket a magyar állam és a magyar nemzet ellen is használta. Ez az érvelés azonban téves. Mert igaz ugyan, hogy a minisztériumok és a felelős kormány a magyar állam alkotmányos intézményei, ámde ezen intézmények még nem jelentik magát az államot, vagy a nemzetet, amelynek csak szervei és különben is a vádlott nem is ezeket az intézményeket, hanem mindazokat az egyéneket gyalázta, akik mint közhivatalnokok a minisztériumokban alkalmazva vannak és akik az államtól teljesen önálló physikai és erkölcsi életet élnek. A meggyalázás tehát ezek ellen a közhivatalnokok ellen irányult és azokat érte és nem a magyar államot és a magyar nemzetet. Hisz, ha a kormány, vagy a kormányzó gyalázás egyértelmű volna az állam és a nemzet lealacsonyitásával, akkor felesleges volna az 1913. évi XXXIV. t.-c. és a Bv. 8. §-nak 2. pontja. És épen az utóbbi törvényhely bizonyitja kétséget kizáróan, hogy az adott esetben az idevonatkozó vádbeli cselekmény tulajdonképen a Bv. 2. §-ában meghatározott és a Bv. 4. §-ának 2. bekezdése szerint minősülő, a Bv. 8. §-a értelmében felhatalmazásra üldözendő nyilvános becsületsértés tényálladékát meriti ki, mely cselekmény miatt azonban a felhatalmazás hiánya folytán a már fentebb hivatkozott törvényhelyekre való tekintettel ezúttal birói eljárásnak helye szintén nincsen. (1923. május 24. — B. I. 2206/923. Bjt. LXXV. 157.) 117. 172. §. Izgatás a zsidók osztálya ellen.