Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
78 polgárok felett bitorolt uralmukat a vörös hadsereg erejével megtarthassák és azt a külellenséggel szemben is megvédhessék. S ha a vörös hadsereg a közhatalmat bitorlók belső ellenségének, az esetleges ellenforradalomnak leverésére állíttatott volna is fel, ami a történeti tények szerint csak másodrendű célzat lehetett, az nem a polgárok valamelyik osztályának, nemzetiségének vagy hitfelekezetének bizonyos meghatározott esetben való fegyveres megtámadására, hanem általában a forradalmi tömegen kivül álló egész magyar társadalomnak osztály-, felekezeti, nemzetiségi különbség nélkül való állandó fékentartására irányult, vagyis végeredményében szintén a törvényellenesen bitorolt állami hatalom megtartásának biztosítását célozta. Hogy ez így van, vagyis hogy a vöröshadsereg toborzásának, szervezésének bevallott célja az volt, hogy az úgynevezett proletárdiktatúrát a külellenség ellen megvédje, annak bizonyítékai e hadseregnek a már akkor felvonult külöellenséggel vivott harcai, amelyek a vöröshadsereg letörésével végződtek s ennek folytán a proletárdiktatúra is megbukott. De e mellett bizonyit az a tény is, hogy a proletárdiktatúrával nem rokonszenvező magyar társadalmi osztályok fékentartására, a megfélemlítettek néma megadásának és kikényszeritett nyugalmának megőrzésére, a polgári társadalom zsarnoki elnyomására akkor már külön terrorcsapatok és vörösőrségek szerveztettek és a társadalom sok szerencsétlenségének, sérelmének legnagyobb részét ezek okozták. Ezek szerint, bár a vöröshadsereg a magyar alkotmány szerint nem volt törvényes alakulat, az tehát a Btk. 152—155. §-aiban említett csoportosulás fogalma alá vonható, még sem lehet jogilag megálapitani azt, hogy a szóbanforgó esetekben a vöröshadseregbe való belépésre történt nyilvános felhívások a Btk. 153. §-ában meghatározott és a 155. §. szerint minősülő lázadás bűntettének elkövetésére vonatkoztak. A Btk. 158. s illetve 134. §-a ugyanis nemcsak nyilvános, hanem egyenes felhívásról szól, ennek jogi megállapításához pedig a Btk. 152—155. §-aiban körülirt törvényes fogalmaknak megfelelő cselekedetek elkövetésére intézett világos, megkülönböztető és a célt megjelölő felszólítás szükséges, ami pedig a vitás kérdés alapjául szolgáló ténymegállapításokból, következésképen a döntésre felvetett kérdésből is teljesen hiányzik, s azt a vöröshadseregbe való belépésre vonatkozó általános hangon tartott rendelet- és falragasz-szövegekre alapított feltevések nem pótolhatják és így nem is szolgálhatnak alapul eme lényeges jogi alkotó elem megállapítására. E jogi okoknál fogva kellett az elvi döntés alapjául szolgáló kérdésre nemleges választ adni. E döntés azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy más esetekben, midőn a vöröshadseregbe való belépésre szólott nyilvános és egyenes felhívás kifejezetten a polgárok osztályainak, nemzetiségeinek, hitfelekezeteinek fegyveres megtámadása végett is történt, a Btk. 158. §-a a 153. §-ával kapcsolatban alkalmaztassék. Ennek jogi megállapításához azonban, mint az már fentebb is érintve van, csak külön, valóknak elfogadott megfelelő tények szolgálhatnak alapul. Ilyenek hiányában tehát, csupán a vöröshadseregbe leendő belépésre szóló felhivás önmagában, a Btk. 153. §-ában meghatározott célzat kifejezett hangoztatása nélkül, a Btk. 153. §-ával kapcsolatban a Btk. 158. §-ának