Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

74 venné. Az a körülmény azonban, hogy a királyi háznak megsértett tagja a vádbeli cselekmény elkövetése után elvesztette családi állásának azt a jellegét, melynél fogva ő a vele szemben elkövetett sértés idején fokozottabb büntetőjogi védelemben részesült, nem érinti azt a büntetőjogi szabályt, melynek értelmében a vele szemben elkövetett sértés abban az időben viselt közjogi állásánál fogva súlyosabb beszámitás alá esett. Ha az ezzel ellenkező felfogás érvényesülne, akkor a hatóságok védelméről szóló törvényt nem lehetne alkalmazni, ha a sértett az abba ütköző cselekmény elkövetése után megszűnt hatóság tagja lenni vagy megszűnt maga a hatóság is — továbbá a házastárs sérelmére elkövetett szándékos emberölés kisérletének bűntettére sem lehetne alkalmazni a Btk. 280. §-át, ha a tettes és a sértett között a cselekmény elkövetésekor fennállott házasságot az illetékes biróság az Ítélet meghozatala előtt felbontotta, már pedig a büntető joggyakorlat a hatóság védelméről szóló törvények rendelkezéseinek s illetve a Btk. 280. §-ának alkalmazását egyetlenegy ilyen esetben sem mellőzte. A kir. Kúria meggyőződése szerint tehát nincs törvényes akadálya annak, hogy a szóbanforgó vádbeli cselekményre a Btk.-nek a cselekmény elkövetésének idején érvényben volt s ma is hatályban levő 141. §-ának második bekezdése alkalmaztassék. A kir. Kúria azonban nem osztozik a kir. Ítélőtáblának abban a nézetében, hogy vádlottat ennek a cselekménynek vádja alól a Btk. 82. §-a alapján fel kell menteni. Ahhoz nem férhet kétely, hogy vádlott nagyon jól tudta, hogy akkor, amikor József főherceggel szemben a vádbeli sértést elkövette, a nevezett főherceg a királyi ház tagja volt. Vádlottnak pedig, mint az átlagosnál magasabb képzettségű s a művelt középosztályhoz tartozó egyénnek tudnia kellett, hogy a szentesitett törvények uralmát forradalmi intézkedések meg nem szüntethetik, azok foganatbavételét csak erőszakkal gátolhatják. Neki azt is tudnia kellett, hogy valamely forradalmi intézkedés csak akkor válik joghatályossá, ha azt az ország alkotmányának megfelelő törvényhozás vagy az ezáltal arra feljogositott hatóság törvény erejével ruházza fel, illetve azt hatályában fenntartja. Vádlottnak tehát nem lehetett kételye a tekintetben, hogy az az úgynevezett ,,Néphatározat", mint a szentesitett törvényeinkkel ellenkező forradalmi intézkedés, József főherceget a vádlott által is ismert kiváltságos közjogi helyzetétől s az ebből folyó jogaitól nem foszthatta meg. Vádlottnak tehát tudnia kellett, hogy midőn József főherceget a vádbeli kifejezéssel illette, ezzel a királyi ház tagja ellen követ el sértést. A kir. ítélőtábla Ítéletében felhozott az a körülmény, hogy az emiitett ,,Néphatározat" a forradalom alatt gyakorlatilag is foganatba vétetett, amennyiben az állami alkalmazottak a népköztársaságra felesküdtek, a hatóságok címeiből és pecsétjeiből a királyságra emlékeztető jelzők és a korona eltávolíttattak és az addigi királyi bíróságok is a köztársaság nevében Ítélkeztek, nem téveszthette meg a vádlottat. A vádlott ugyanis, mint az átlagos mértéknél magasabb műveltségű egyén, a történelem tanúságaiból merített ismeretei alapján ís jól tudhatta, hogy a forradalmi erőszak ideig-óráig a közhatóságokat is lenyűgözheti s olyan intézkedések megtételére s olyan magatartásra is kényszeritheti, mely a hatályban lévő szentesitett törvények-