Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

75 kel s az ő egyéni meggyőződésükkel is ellenkezik; de annak ellenállni nem volt hatalmuk s erejük. Vádlott szóbanforgó cselekményét tehát nem lehet azzal menteni, hogy ő nem tudta, miszerint József főherceg akkor, midőn ellene ő a sértést elkövette, jogilag a királyi ház tagja volt. Mindezekhez képest a kir. Ítélőtábla tévesen alkalmazta a törvényt, midőn a vádlottat a Btk. 141. §-ának második bekezdésébe ütköző vétség vádja alól a Btk. 82. §-ában meghatározott beszámíthatóságot kizáró okból a Bp. 326. §-ának 3. pontja alapján felmentette s illetve ebből az okból a kir. torvényszék felmentő Ítéletét helybenhagyta. Minthogy pedig a fentebb kifejtettek szerint erre a cselekményre vonatkozóan sincs helye a közkegyelem gyakorlásának s igy ez alapon a kir. törvényszék Ítélete is tévesen mentette fel a vádlottat a szóbanforgó cselekmény vádja alól: ennélfogva mindkét alsófoku bíróság ítéletének erre a cselekményre vonatkozó rendelkezését a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján meg kellett semmisíteni s vádlottat a Btk. 141. §-ának második bekezdésébe ütköző, a királyi ház tagja ellen elkövetett sértés vétségében is bűnösnek kellett kimondani. Vádlott összbüntetésének kiszabásánál a kir. Kúria csupán a vádlott büntetlen előéletét, valamint azt a körülményt mérlegelte enyhitőként, hogy vádlott már több mint négy év óta áll bűnvádi eljárás alatt. Ellenben a másodbirósági ítéletben felhozott töredelmes megbánást, továbbá vádlott állítólagos károsodását és a forradalmi idők mételyező hatását nem ismerte fel enyhítő ok gyanánt. Vádlott ugyanis a marasztalás alapjául szolgáló izgatást és lázitást illetően nem ismerte el bűnösségét; sőt azt vitatta, hogy neki joga volt bírálatot mondani és azonfelül a vád tárgyává tett izgató kitételek használatát is tagadta. Azután nemcsak a vádlott károsodott a forradalom és az azt követő súlyos zavarok folytán, hanem az egész polgárság, mégis azzal a különbséggel, hogy míg vádlott tevékeny részt vett e zavarok felidézésében, tehát panaszhoz joga nincsen, addig a polgárság többi része és maga az ország épen a vádlott és elvtársaínak felforgató és destruktív viselkedése folytán szenvedett pótolhatatlan kárt. A forradalmi eszmék mételyező hatásáról pedig azért nem lehet szó a vádlottnál, mint enyhítő körülményről, mert ő maga is a mételyezők közé tartozott. Ellenben súlyosítóként kellett mérlegelni, hogy vádlott, mint megyebizottság, tehát a törvény által alkotott testület tagja követte el a tervbe rótt cselekményeket, amelyek épen ezért fokozottabb mértékben voltak a társadalmi békére és a közrendre nézve veszélyesek és rendkívül károsak. Súlyosító továbbá, hogy vádlott a terhére rótt cselekményeket követő napon még a sajtó utján, tehát még nagyobb nyilvánosság mellett is folytatta a vádbeli cselekményét; valamint súlyosító, hogy ezt megelőzően erősen destruktív szellemű röpiratot is adott ki, amelyben a hadsereg intézményét még izgatóbb módon támadta. De különösen és igen nagy mértékben sulvositó az is, hogy vádlott nyilvános felszólalásában minden alap és ok nélkül József kir. herceget oly példátlan durvasággal és rosszhiszeműséggel támadta meg ugy egyéni becsületében, mint hivatali működését illetően is. Végül súlyosító még az is, hogy vádlott mindezt hatalmi és érvényesülési vágyának kielégítése végett cselekedte. Ezen súlyosító okok mellett a Btk. 92. §-a alkalmazásának törvény-