Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

73 rályi ház tagja lenni — ez a körülmény azonban a jelen esetben nem zárja ki a Btk. 141. §-a második bekezdésének alkalmazását. A magyar nemzet ugyanis, miként ezt az 1921: XLVII. t.-c. t.-c. 3. §-a kifejezetten megállapítja, a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartotta. Magyarország tehát ma is királyság, jogilag a vádbeli cselekmény elkövetésekor is az volt s olyan jogszabály nincs, mely a Btk.-nek a királyi ház tagjai bántalmazását s az ellenük elkövetett sértést a más egyének ellen elkövetett hasonló cselekményeknél súlyosabb beszámítás alá eső vétségnek minősítő 141. §-át hatályon kívül helyezte, avagy megváltoztatta volna. A Btk. ezen §-ának kötelező erejét pedig nem csorbíthatja az a körülmény, hogy a magyar nemzet még máig sem élt az 1891: XLVII. t.-c. 2. §-ában biztosított királyválasztó jogával s ezidőszerint még nincs királya, nincs királyi háza. Ez az ideiglenes helyzet, mint átmeneti állapot csupán azt zárja ki, hogy a Btk. 141. §-ának második bekezdésébe ütköző vétség a királyválasztás előtt, királyi ház tagjainak nemlétében elkövethető legyen; arra azonban semmiesetre sem szolgálhat indokul, hogy a Btk. 141. §-ának második bekezdése olyan korábbi esetre se alkalmaztassék, amikor annak minden törvényes feltétele megvalósulhatott s meg is valósult. A Btk.-nek ez a rendelkezése ugyanis élő törvény, amelyet mindaddig, mig azt alkotmányos uton hozott más törvény hatályon kivül nem helyezte vagy meg nem változtatta, mindenkor alkalmazni kell, ha annak törvényes feltételei fennforognak. Már pedig a valónak elfogadott tényállás szerint a vádlott szóbanforgó cselekményében a Btk. 141. §. második bekezdésének alkalmazásához megkívánt összes tényálladéki ismérvek benne foglaltatnak, mert vádlott azzal a királyi ház tagja ellen követett el sértést, melyet a Btk. 141. §-ának második bekezdése vétségnek minősít. Tekintettel arra, hogy József főherceg a vádbeli cselekmény elkövetése után hatályba lépett 1921: XLVII. t.-c. 2. §-a folytán megszűnt királyi ház tagja lenni s őt ezidőszerint már nem illeti meg az a közjogi méltóság, amelynél fogva őt az ellene elkövetett sértés idején a Btk. 141. §-ának második bekezdése fokozottabb védelemben részesítette, a kir. Kúria megfontolás tárgyává tette: vájjon ez az utólag, vagyis a vádbeli cselekmény elkövetése után, de a jelen ügyben kelt ítélet meghozatala előtt bekövetkezett s a vádlottra nézve látszólag enyhébb helyzet nem indokolhatja-e a Btk. 2. §-ának alkalmazását s ehhez képest a József főherceggel szemben elkövetett sértésre nem a Bv.-ről szóló törvény rendelkezéseit kellene-e alkalmazni? Ebben a kérdésben a kir. Kúriának az a nézete, hogy a jelen esetben a Btk. 2. §-a foganatbavételének nincs törvényes alapja. A Btk. 141. §-ának második bekezdésében foglalt jogszabály ugyanis a szóbanforgó vádbeli cselekmény elkövetése idején élő törvény volt s ma is hatályban van. Ezen törvénnyel szemben az abban szabályozott kérdést illetően a vádbeli cselekmény elkövetésétől az ítélethozatalig terjedő időben attól különböző olyan törvény, gyakorlat vagy szabály nem lépett hatályba, mely amannak rendelkezéseit bármely irányban megváltoztatta, avagy módosította volna. Azzal szemben tehát enyhébb intézkedésre nem lehet hivatkozni. Erről csupán akkor lehet szó, ha egy ujabb törvény a királyi ház tagjai ellen elkövetett sértést a büntető megtorlás alól teljesen kivonná, avagy azt enyhébb beszámítás alá