Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

TI háború elvesztéséért és az ebből fakadó veszélyekért. Ez pedig kétséget kizáróan a munkásosztálynak az értelmiségi osztály elleni izgatása volt és pedig annál is inkább, mert márt akkor az alsóbb néposztályokban nagy elégedetlenség uralkodott a háború szenvedései és nélkülözései miatt és a népdüh már akkor igyekezett okot és 'ürügyet keresni bosszújának kitöltésére. A vádlottnak ez a felszólalása tehát a társadalmi rendet legnagyobb mértékben veszélyeztető cselekmény volt, mely annál súlyosabb és erkölcstelenebb volt, mivel vádlott a ténymegállapitásból kitűnően nem törődve az ország súlyos helyzetével, mindezt a maga szereplési és hatalmi vágyának kielégítése végett cselekedte. Ehhez képest a kir. Ítélőtábla helyesen, a törvény megsértése nélkül állapította meg a vádlott bűnösségét a szóbanforgó két izgatás miatt és mivel az egyik izgatás tárgya az ország alkotmánya, a másik pedig a társadalmi rend volt és igy a vádlott, bár egy beszédben, két jogi értéket sértett meg: ennélfogva az anyagi halmazat megállapítása is helyes. A vádlott és védője semmiségi panaszának idevonatkozó részét tehát, mint alaptalant, a Bpn. 36. §-a értelmében el kellett utasítani. Ellenben alaposnak találtatott a kir. főügyész semmisségi panaszának a Bp. 385. §-nak 1. c) és 3. pontjára alapított része. A kir. ítélőtábla által elfogadott s a kir. Kúria határozatának meghozatalánál is alapul veendő tényállás szerint ugyanis vádlott a vármegye közgyűlésén József főherceget aljas gazembernek nevezte, aki a katonáit szintén gépfegyverrel hajtotta előre. Hogy ez a kifejezés a nevezett főherceggel szemben súlyos sértést foglal magában, az nyilvánvaló s bővebb indokolásra nem szorul. Ahhoz sem fér kétely, hogy e sértés elkövetésekor József főherceg, kinek személye, rangja, s közjogi állása országszerte általánosan ismeretes, a királyi ház tagja volt, mert az úgynevezett Károlyi-forradalom idejében az abban résztvevő lázadók által kierőszakolt s az 1918. nov. 16-án hozott ..Néphatározat", mely Magyarországot független és önálló népköztársaságnak nyilvánította és ezzel Magyarország koronás királyát a trónjától, a királyi ház tagjait pedig kiváltságos közjogi helyzetüktől megfosztani akarta, a kir. ítélőtábla ítéletének erre vonatkozó helyes indokolása szerint érvénytelen s mint ilyen forradalmi tény, a szentesitett törvényeink joghatályát meg nem szüntethette s ehhez képest József főhercegnek a pragmatica sanctio-n alapuló akkori közjogi állását sem változtatta meg. Mikor tehát vádlott a valónak elfogadott tényállás szerint József főherceg ellen a vádbeh sértést elkövette, a nevezett főherceg a szentesitett s alkotmányos uton akkor még hatályon kivül nem helyezett vonatkozó törvényeink szerint a királyi ház tagja volt, mihez képest vádlottnak szóbanforgó cselekménye a Btk. 141. §-ának második bekezdésébe ütköző vétség tényálladékának ismérveit kimerítette. Igaz ugyan, hogy a vádbeli cselekmény elkövetése után hatályba lépett 1921:XLVII. t.-c. 2. §-a szerint az 1723:1. és II. t.-c-ben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az ausztriai ház trónöröklési jogát megállapította vagy szabályozta, a jelen ügyben hozott ítélet kelte előtt hatályát vesztette s ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállván, a detronizált ausztriai házhoz tartozó József főherceg is megszűnt ki-