Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

66 életétől. Erkölcs és törvény kötelezi a gyermeket arra, hogy felmenőivel szemben még azok bántó vagy jogtalan magatartása esetén is legyen türelmes; ha kell alázza meg magát és minden lehető módon kerülje a tettleges összetűzést. A Btk. 307. §-ának utolsó bekezdése halált okozó testi sértés esetében még a felmenőn okozta erős felindulásnak a gyermek javára való minősítési értékelését is tiltja. Nincs helye a büntetés rendkivüli enyhítésének, mikor a vádlott az atyjával szemben indulatait épen nem fékezte, sőt készséggel szállt vele szembe s minden szóra érdemes bántalom nélkül oly hirtelenséggel volt képes őt deszkával nagy erővel fejbe verni, hogy e tette szerint ő az édesatyja életét, testi épségét féltett értéknek valóban nem tekintette. (1923. jan. 23. B. I. 5522/1922. sz. Bdt. XVI. 51.) 92. 80. §. 591. sz. A végszükség csak akkor biztosit büntetlenséget, ha az illető saját hibáján kivül véletlenül jutott végszükségbe. (E. H. 1917. évi szeptember hó 4-én. B. I. 681/1917. szám.) 93. 89. §. 91., 92. Súlyosító és enyhitő körülmények. K. A kir. Kúria a vádlott javára csak a büntetlen előéletet, az 55. éves korával is járó ideges ingerlékenységet, a némileg ittas állapotát és a beismerést fogadhatja el enyhitő körülményül. Ezeknek nyomatéka is csökken azonban, ha kiemeljük, hogy a hangulatbeli ingerlékenység, komorság, közönyösség a vádlotton csak most, nagy bűncselekményének elkövetése után, a visszahatás a legerősebb lelki megrázkódtatás idejében állapíttatott meg, amit tehát az elkövetés idején teljes mértékben fennállónak tekinteni nem lehet. Degeneráltsága pedig, különösen szellemi tekintetben éppen nem jelentős, mert az elmeszakértők őt gyors felfogású s körültekintően védekező embernek jellemzik. A beismerés erkölcsi értéke szintén gyenge, mert a bűncselekmény a vádlottra amúgy is rábizonyult, a rideg tettet nem igen tagadhatta, az előre való megfontolás elleni védelmet pedig több irányban is kimerítette Némileg ittas állapota végül csak azért enyhitő körülmény, mert a vádlott azt felhozta s megcáfolni nem lehetett, de tárgyi adat nincs sem valósága, sem mértéke tekintetében, sem abban az irányban, hogy az italnak szokása ellenére való fogyasztása nem volt-e célzatos, hogy a bűncselekményt bátrabban elkövesse. Ezekkel az igy mérlegelt körülményekkel szemben felette súlyosító körülmény az, hogy a vádlott ok nélkül olyan csendes, nyugodt, őt szerető, gondozó nőt pusztított el, akivel több mint 20 évet élt békésen együtt. Súlyosbítja a vádlott anyagi bűnösségét, hogy cselekményét abból az erkölcstelen aljas célból követte el, hogy mást tehessen ágyasává. Sulyositóul esik a beszámítás mérlegébe, hogy a vádlott élemedett ember, akit a nemi és egyéb szenvedélyek oly mértékben már nem zaklathatnak, mint egy fiatalabb embert; s különben is a vádlottat nyugodt, ravaszkodó embernek mondják, aki kora s az ezzel járó érettebb megfontolás, belátás is tartózkodóvá tehetett. Mindezeknél fogva a kir. Kúria ugy találta, hogy az alsóbiróságok a súlyosító körülményekkel szemben az enyhítőknek a vádlottra amúgy is ked-