Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

67 vezö oly túlsúlyt tulajdonítottak, amely a Btk. 91. §-ának alkalmazásával teljesen kimerült, a Btk. 92. §-ának alkalmazására tehát törvényes alap nincs. (1921. március 8. B. I. 259/1921. Bjt. LXXIII. kötet 216. 1.) 94. 89. §. Bünösségi körülmények mérlegelése. A Kúria a vádlott javára csak egy enyhitő körülményt fogadott el, az ö büntetlen előéletét, amely azonban újságíróról, a közélet egyik tényezőjéről lévén szó, különös erkölcsi súllyal nem bir, mert a hivatott közéleti szereplés természetes előfeltétele. Nem enyhíti a vádlott tettét, hogy azt közérdekű cikke keretében követte el, mert a közérdek csak az esetleges visszaélések felfedését kívánhatta, de nem azt, hogy a vádlott előtte ismeretlen embert minden meggondolás rélkül a legnagyobb nyilvánosság előtt feltűnően, durván megsértsen. (1920. február 10-én. — B. I. 104/1920. Bjt. LXXII. 143.) 95. 89. §. 92., 278. §. Súlyosító körülményként tudja be a kir. Kúria a vádlott terhére azt, hogy a vádlottat aljas indok vezérelte az ölésre, mert ilyennek kell fölismerni a bűnös szerelmi viszonyt és a férj jogos felháborodását megtorolni célzó bosszút; továbbá azt, hogy a vádlott kicsinyes okból határozta el magát az általa a legsúlyosabban megbántott férj megölésére, hogy nagy kitartást tanúsított az ölés eltökélésében és véghezvitelében — s hogy családfenntartót orozva ölt meg. (1920. június 28. — B. IV. 1636/1920. Bjt. LXXII. 235.) 96. 89. §. Sajtó utján elkövetett szemérem elleni vétség esetében súlyosító körülményül vétetett, hogy a vádlott mint hivatásos hirlapiró hivatásának lealacsonyitásával követte el a bűncselekményt. Sulyositó körülmény a fajtalanság durvasága. Művelt embernél a fajtalanság nagyobb súllyal esik a felelősség mérlegébe. (K. 1917. szept. 19. B. I. 2852. Bdt. XI. 196.) 97. 89. §. 92. §. Sulyositó körülmény, hogy a vádlott ellen cselekménye elkövetésekor ugyanoly bűncselekmény miatt bűnvádi eljárás volt már folyamatban, amelynek során a vádlott utóbb el is ítéltetett. (1918. okt. 15. B. IV. 4486 918. Bdt. XII. 233.) 98. 94. §. Bp. 327. §. e) p. Internálásban töltött időt a szabadságvesztés-büntetésbe nem lehet beszámítani. (1920. december 14. — B. I. 3.560 1920. Bjt. LXXIII. kötet 41. 1.) 99. 592. Az ítélet hozásáig kiállott előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság beszámításának vagy be nem számításának kérdésében az ítélet ellen a Bp. 385. §. 2. p. alapján semmiségi panasznak van helye, kivéve a perorvoslat köréből a kir. törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben a beszámított időtar5*