Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
61 ha lehet — egyoldalulag elintézni, de viszont lovagiaskodó felfogasa szerint a megvert sértett elöl menekülni sem akart. Azért maradt támadó helyzetben a sértett megverése után is, s ezzel kényszeritette a sértettet a jogos védekezésre, amellyel szemben a vádlott, az eröszakot, a jogtalanságot kezdő és folytató vádlott jogos védelemben levőnek nem tekinthető. A kifejtettek szerint a kir. Ítélőtábla jogilag tévedett, amikor a valónak vett tényállás alapján arra következtetett, hogy a sértett a jogos védelem büntetlen tulhágásaképen lőtt a vádlottra; mert a tényeknek helyes jogi értékelése az, hogy a sértett jogosan védekezett a még mindig támadó helyzetben volt vádlott ellenében, s amit védelmére tett, az a Btk. 79. §-ának második bekezdése értelmében jogos és szükséges volt a szintén fegyveres vádlott támadásának visszaverésére, illetve a közvetlenül fenyegető támadás megelőzésére és esetleges elháritására. (1924. jan. 8. B. I. 6019/1923. sz. Bdt. XVII. évf. 58. L) 90. 79. §. 76., 278. §. Rendkívüli lelki megrázkódtatás, mint beszámitást kizáró ok. Még be nem következett, de közvetlenül fenyegető támadással szemben is helye van jogos védelemnek. K. Az esküdtek által valónak elfogadott s a felülvizsgálatnál kötelezően irányadó tényállás lényegében a következő: A vádlott 19 évig élt együtt a férjével, aki javíthatatlan iszákos, kártyás, szeretők után szaladgáló ember volt. A vádlott 7 gyermeket szült, jó anya, kitűnő gazdaaszony és türelmes feleség volt, akit a férje ennek ellenére kinzott, ütött, vert, elzavart, testileg megfertőzött, s állandóan piszkolt, ingerelt s megöléssel fenyegetett. A vádlott többizben el is hagyta férjét, de ennek kérésére, gyermekei érdekét tartva szem előtt, visszatért hozzá, ám sorsa sohasem javult, csak rosszabbodott. Az eset napján az elhalt férj két vendéget hivott vacsorára, maga azonban állandó szokása szerint egész napját a korcsmában töltötte, ahonnét este 10 órakor a vendégek egyike hozta el már jó italos állapotban. A vendégek, akiket vádlott szivesen látott és jól megvacsoráztatott, éjfél tájban távoztak. Az elhalt férj, aki nejét az egész vacsora alatt keresetlen boszantó követelésekkel ingerelte és bántotta, most azért támadt a nejére: a vádlottra, hogy miatta mentek el oly korán a vendégek, mert nem látta őket elég szivesen. Vádlott nem feleselt, tűrte a szidást s készséggel szolgálta ki a nyilván csak ingerlésből szeszélyeskedő és követelődző férjet, aki végül nyitott kését az asztalba szúrva, arra hivta föl a vádlottat, üljön melléje, mert le akar vele számolni. Vádlott kérlelte férjét, de hiába, mert az széket ragadott rá, mire a vádlott jelen volt öreg atyja és nővére közbeléptek, a vádlott pedig a konyhaajtón hirtelen kiugrott. Az elhalt üldözni akarta, de az öreg apa és a nővér eléje állott és fedezték a vádlott menekülését. Az elhalt ekkor a kezében volt székkel az öreg embert íejbeütötte, sógorasszonyát ököllel arcba vágta, mindkettő véresen elvágódott, de az ittas és forgolódó elhalt sem tarthatta meg egyensúlyát, elesett. Ebben a pillanatban az összeomló nővére sikolyára a vádlott berohant a konyhába s látva apját, nővérét véres fejjel a földön feküdni, hirtelen felkapta körülbelül félméter hosszúságú kemény mángorló deszkát s azzal a férjét többször fejbeütötte. A férje koponyarepedést, agyroncsolást szenve-