Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

Í6 hogy a vádlottat a mentelmi jognak felelőtlenségi ereje védi, mely a szólásszabadságát biztosítja, ennélfogva a kir. Kúria ugy találta, hogy a védelem a vádbelí cselekmény jogosságát vitatja s a panasz e részét az anyagi jog szempontjából ilyen irányban vette érdemi felülvizsgálat alá. A panasz alaptalan. El is tekintve attól, hogy az itt irányadó és valónak vett tényállás szerint a vádlott nemzetgyűlési beszédje az izgatást megállapító vádbeli tényállás legnagyobb és legerősebb részeit és kitételeit nem is tartalmazza, nincs olyan törvényi rendelkezés, amely a vádlottat képviselőségének megszűnte után is minden időre büntetőjogilag, felelőtlenné tenné mindazon cselekményeinek ismétléséért, amely cselekményeket ő első alkalommal, mint a mentelmi joggal védett képviselő a képviselőház, illetve a nemzetgyűlés ülésein követett el. A védelem részéről vitatott mentelmi jog nélküli tartós és állandó anyagi immunitás törvényeinkben és a gyakorlatban is ismeretlen, tehát a vádlottat a jelen esetben nem védi, ahogy azt a védő irányadó jogforrás említése nélkül állítja. Azért a beszédjéért tehát, amelyet a vádlott, mint nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlésen elmondott, büntetőjogi felelősséggel nem tartozik, mert a szólásszabadságában védi őt a Btk. 19. §-a, ha azonban ugyanazt a beszédet máskor, másutt, más körülmények között mondja el, annak tartalmáért a vádlottnak felelnie kell, mert ez az utóbbi beszéd, ha az előbbivel azonos tartalmú volna is, más különálló, külön elbírálás alá eső beszéd, amelynek büntetőjogi értékelését, e célból a vádlott felelősségrevonását, s ha a beszéd által a Btk. különös részében meghatározott valamely büntetendő tényálladék jön létre — bűnösségének kimondását is a törvény nem akadályozza, sőt — mert a mentelem kivételes jogát szorosan kell magyarázni — általános rendelkezéseivel elő is írja. A képviselő szólásszabadságát védő anyagi jogszabálynak, a büntetőjogban is elismert mentelmi jognak körében szabad és jogos cselekmény a szorosan megvont körből kilépve, a rendes büntetőjogi szabályok alá esik, mert a mentelmi jog csak az alkotmányos szabadságot védi és nem a képviselőnek juttat mindenkorra kivételes előjogokat. (K. 1923. máj. 29. B. I. 2389/1923. sz. Bdt. XVI. 49.) 72. St. 20., 21., 23. §. A mentelmi jog csak bűnvádi ügyben előfeltétele az eljárás folytatásának, a sajtóhelyreigazitás kötelezettsége nem bűnvádi ügy. A kir. járásbíróság a panaszlott képviselőjének azon indítványát, hogy az eljárás panaszlott nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztéséig felfüggesztessék, azért utasította el, mert a mentelmi jog felfüggesztése a törvény értelmében, csak bűnvádi ügyben előfeltétele az eljárás folytatásának, a sajtóhelyreigazitás iránti kötelezés azonban nem büntető per, kitünőleg a törvény rendelkezéséből, amidőn panaszosról és panaszlottról intézkedik, panaszlott meg nem jelenése esetében vele szemben a meg nem jelenés miatt kényszerintézkedést nem ad, s parancsolólag előírja, hogy a helyreigazításra kötelezést a kir. járásbíróság köteles legkésőbb harmadnapra tárgyalásra tűzni s a tárgyalást csak a St 20. §. 2. bek. 4. pontja esetében lehet elnapolni. (1922. december 11. — B. IV. 33118/922.)