Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

530 Az a vitás kérdés, hogy a tényleges birtokos tartozik-e a zárlatot kérőnek tulajdoni vagy egyéb jogcimen birtokába viszszabocsátani, vagy kiadni a nála levő dolgokat, nem birtokvita. (Bp. tsz. 26 920. Ptt. IV. 60.) 1144. A haszonélvező halála után az ő feles bérlője ellen a zárlat a tulajdonos javára a végr. t. 237. §. a. pontja alapján elrendelhető, ha a veszély fennforgása a gyümölcs leszedésének és értékesítésének tényével ki van mutatva. (K. 535 923. Pdt. VIII. 73.) 1145. Sommás visszahelyezést kimondó Ítélet alapján zárlatnak helye nincs. (K. 2977 918. Pdt. IV. 223.) 1146. A Ppé. 54. §-án alapuló zárlatnak a haszonbérleti szerződés megszüntetése és a haszonbérelt ingatlan visszabocsátása iránti perben is helye van. (K. 7135 917. Pdt. IV. 231.) 1147. A 237. §. d) pontja szerinti zárlat elrendelésének nincs helye akkor, amikor a kétségtelenül birtokban levő egyén ellenében, a tulajdonjog alapján az ingók birtokba bocsátása követeltetik. (K. 7196 922. Pdt. VIII. 39.) 1148. Vht. 237. §. Zárlattal szemben igénykeresetnek helye nincs; de az a harmadik személy, ki a végrehajtási zárlat által magát tulajdonában sértve érzi, nincs elzárva attól, hogy tulajdonjogát s illetve ebből kifolyó azt az igényét ís, hogy az emiitett jogot sértő zárlat megszüntettessék, a törvény rendes utján érvényesíthesse. (K. 26^918. Pdt. V. 16.) 1149. Vht. 245. §. 722. sz. A zárgondnok, tisztéből kifolyólag, csak a zárgondnoki kezelés körébe eső ügyekből eredő perek vitelére jogosult és őt a végrehajtást, vagy a zárlatot foganatosító biróság csak ily perek vitelére jogosithatja fel. (E. H. 1917. évi március hó 22-én. Rp. V. 7844,1916.) 1150. Vht. 245. §. Az 1885: VI. t.-c. 5. §-a alapján a zárlatot szenvedő nem veszti el perbeli cselekvőképességét és a zárgondnok őt — a törvénynél fogva — csak a zárlat tárgyát képező vagyon fenntartása érdekében inditott perekben képviseli. (K. tsz. 12,914. Pdt. I. 24.) 1151. Vht. 245. §. Hagyatékhoz nem tartozó vagyonnak hagyatéki zár alá vétele és zárgondnoki kezelésbe adása, mint nyilvánvalóan az alaki és anyagi törvénybe ütköző jogi tény már eredetileg érvénytelen lévén, nem nyújt alapot arra, hogy az ily módon alkalmazott zárgondnok dijai és költségei az e részben fenálló jogszabályok szerint perenkivüli uton (Vht. 252. §.) állapíttassanak meg, hanem a zárgondnok e végből, mint megbizás nélküli ügyvivő, csak a törvény rendes utján, vagyis perben léphet fel. (Bp. tsz. 4307/920. Ptt. IV. 36.)