Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

531 Telekkönyvi rendtartás. 1152. Tkr. 65. §. Jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének külföldi értékben (valutában) kifejezett pénzkövetelés erejéig helye van. II. A telekkönyvi rendelet 65. §-a a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének a jelzálogos követelésre vonatkozó egyik előfeltételét abban állapitja meg, hogy a követelés pénzre irányuljon, vagy legalább a jelzálogi biztositás céljából pénzösszegben nyerjen kifejezést. Ehhez képest a vitás elvi kérdés megfejtése céljából azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy mit ért a telekkönyvi rendelet a „pénz" kifejezés alatt; jelesül, hogy a „pénz" itt csak belföldi vagy egyúttal külföldi általános fizetési eszközökre is vonatkozik-e. Ezt a kérdést a magyar magánjog mai állása értelmében kell ugyan eldönteni, mégis jelentősége van annak a körülménynek is, hogy már a telekkönyvi rendelet keltekor és életbelépésének idejében pengő pénzben pénzkölcsönök ugy a korábbi magyar magánjog, mint az ausztriai polgári törvénykönyv 985—989. §-ai értelmében is joghatályosan köthetők voltak és liogy pengő pénzben követelhető kölcsönösszegek erejéig előbb az 1840: XXI. I.-c-ben szabályozott úgynevezett betáblázásoknak, majd a telekkönyvi rendelet életbelépte óta jelzálogjogi telekkönyvi bejegyzéseknek helyük volt, már pedig az akkori szóhasználat szerint a pengő pénz fogalma alá a forgalomban ievő külföldi pénz is tartozott. A felvetett kérdés igenlő megoldásának irányában halad az ujabb magyar jogfejlődés is. Már az 1867: XIII. t.-c. 3. §-a ugy rendelkezik, hogy e törvény 1. §-ában nyert felhatalmazás alapján vasutak és csatornák építésére felvett 60 millió ezüst forintnyi vagy 150 millió franknyi kölcsöntőkének megfelelő évjáradék a kölcsönből épült vasutakra és csatornákra mint jelzálogra első helyen bekebeleztessék. De nemcsak az idézett 1867: XIII. törvénycikkben külön megjelölt kölcsön tekintetében, hanem általában áll az, hogy a központi telekkönyvi hatóság külföldi valutában kifejezett pénzkövetelés erejéig is rendel el jelzálogjogi telekkönvvi bejegyzéseket. A vasutak és csatornák külön összpontosított telekkönyvvezéséről szóló 1868: I. t.-c. 28. §-a szerint ugyanis a központi telekkönyv szerkesztésére és kezelésére — amennyiben a törvény eltéréseket meg nem állapit, — a közönséges telekkönyvi rendszer szabályai irányadók. Abban a kérdésben tehát, vájjon van-e helye külföldi valutára szóló jelzálogi telekkönyvi bejegyzésnek, minthogy e részben a közönséges telekkönyvi rendszertől eltéréseket sem az 1868: I. t.-c, sem az ennek módosítása és kiegészítése tárgyában alkotott 1881: LXI. t.-c, sem pedig más törvényerejű jogszabály nem tartalmaz, a központi telekkönyvi hatóságra is a közönséges telekkönyvi rendszer szabályai irányadók. A szóbanforgó kérdésben a közönséges telekkönyvi hatóságokra és a központi telekkönyvi hatóságra nézve közös jogszabályok alapján fejlődött ki az az állandó birói gyakorlat hogy a vasutakat és a csatornákat terhelő kölcsönök a központi telekkönyvekben abban a belföldi vagy külföldi valutában nyernek jelzálogi biztosítást, amelyben a kölcsönt felvették. A központi telekkönyvekben idevonatkozólag talál34*