Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

39 esetben nem tekinthető döntő jelentőségűnek, mert a Közigazgatási Biróság hatásköre az 1912: LXV. t.-c. 120. §-ának és a 6000/1923. M. E. számú rendelet V. fejezete 10. pontja második bekezdésének helyes értelemben az emiitett törvény alapján járó ellátásnak a 120. §. harmadik bekezdésében tartalmazott megszoritásokkal — bármily cimen való igénylésére kiterjed; mert továbbá a panaszos ezúttal a nyugdíjtörvény alapján már megállapított ellátásának az 1912: LXV. t.-c. 44. §-a sérelmével történt megvonását nehezményezi, amely utóbbi szakasz nem tartozik a 120. §. harmadik bekezdésében felsorolt megszorítások közé s mert végül az 1920: XI. törvénycikk sem tartalmaz oly értelmű rendelkezést, amely az állami szolgálat kötelékéből a 4. §-a alapján elbocsátott tisztviselők ellátását megszüntető miniszteri döntés esetére a Közigazgatási Biróság előtti eljárást kizárná. Az a körülmény egymagában, hogy a tisztviselőnek az 1920: XI. t.-c. 4. §-ára alapított elbocsátása önállóan a Közigazgatási Biróság előtt nem panaszolható, az illetmények megszüntetése kérdésében a Közigazgatási Biróság eljárását ép oly kevéssé akadályozhatja, mint ahogyan a tisztviselőnek fegyelmi uton kimondott elbocsátása illetményeinek a Közigazgatási Biróság előtti érvényesítését ki nem zárja, (1924. máj. 12. 1922. Hb. 42.) 57. 1896: XXVI. t.-c. 83. §. 2. p. Habár az állami tisztviselőnek a közszolgálat kötelékéből az 1920: XI. t.-c. 4. §-ának 1. bekezdésére alapitott elbocsátása a közigazgatási biróság előtti eljárásnak önállóan nem lehet tárgya, mindazonáltal az illetményeknek a mondott okból leszállítása kérdésében az eljárás közigazgatási biróság hatáskörébe tartozik. Előrebocsátja a Hatásköri Biróság, hogy mivel a Közigazgatási Biróság W. G. panaszának ama része tekintetében, amely elbocsáttatása ellen irányult, hatáskörét nem állapította meg, ellenben abban a részben, amely a W. G. tényleges szolgálati illetményeinek leszállítására vonatkozott, a ni. kir. Közigazgatási Biróság saját hatáskörét megállapította: ennélfogva hatásköri összeütközés esete a m. kir. Közigazgatási Biróság és a m. kir. külügyminiszter között csupán az utóbb emiitett vagyis abban a kérdésben merült fel, hogy követelheti-e W. G. a tényleges szolgálat után járó miniszteri titkári illetményeket. A felmerült hatásköri összeütközést a Hatásköri Biróság a Közigazgatási Biróság hatáskörének megállapításával szüntette meg és pedig az alábbi okokból: Igaz, hogy az állami tisztviselőknek a közszolgálat kötelékéből az 1920: XI. t.-c. 4. §-ának 1. bekezdésére alapitott elbocsátása, amely a Közigazgatási Biróság előtti eljárásnak önállóan tárgya nem lehet, szoros öszszefüg gésben áll illetményeik leszállításával a szolgálatképtelenség esetére járó illetmények mérvére s igaz, hogy az 1920: XI. törvénycikk oly rendelkezést nem tartalmaz, amely az idézett 4. §. alá eső magatartás miatt elbocsátott tisztviselők illetményeinek leszállítása esetére a Közigazgatási Bíróság előtti eljárást engedne. Azonban ilyen rendelkezés hiánya nem tekinthető döntő jelentőségűnek, mert az 1896: XXVI. t.-c. 83. §-ának a) pontja az 1898: IV. törvénycikk szerint járó illetményre kiterjed, az 1920: XI. törvénycikk pedig nem tartalmaz oly értelmű kifejezett rendelkezést, amely az