Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

38 oly általános rendelkezést, amely szerint az 1893: IV. t.-c. alapján az állami alkalmazottaknak a tényleges szolgálat alatt járó illetmények vagy a részükre ebben a tekintetben biztosított közigazgatási bírósági jogvédelem szempontjából a közalapítványi alkalmazottak az állami alkalmazottakkal egyenlők volnának. Ilyen egyenlőség annál kevésbbé áll fenn, mert a közalapítványi tisztviselői kar szolgálati és fizetési viszonyai tekintetében, amint a vallás- és közotatásügyi miniszter 70.959/1921. b. számú nyilatkozatából kitetszik, különálló rendszeres és általános jellegű törvényszerű határozmányok egyáltalán nem léteznek, reájuk az 1893: IV. t.-c. hatálya ki nem terjed, ugy, hogy a közalapitványí tisztviselőknek, az államiakkal egyenlő fizetési osztályokba való sorozása és ugyanoly illetményekben való tényleges részesitése nem törvényen vagy más törvényerejű általános jogszabályon, hanem csupán egyes királyi elhatározásokon és miniszteri gyakorlaton alapul. A panaszosnak a miniszteri nyilatkozat 3. és 4. pontjaiban felsorolt követelései amint azt a közigazgatási bíróság Ítélete helyesen állapítja meg, a tényleges szolgálattal függnek össze és igy azok, amennyiben a közigazgatási bíróság hatásköre volna megállapítható, az 1896: XXVI. t.-c. 83. §-ának 1. pontja alá esnének. Minthogy azonban az 1885: XI t.-c. helyébe lépett 1912: LXV. t,-c. 2. és 3. §-ai csupán a nyugdíjtörvény rendelkezései szempontjából, vagyis az 1896: XXVI. t.-c. 83. §-ának csupán 2. pontjával vonatkozásban tekintik a királyi kormány igazgatása alatt álló közalapítványoknál alkalmazottakat az állami alkalmazottakkal egyenlőknek, minthogy továbbá olyan törvény vagy törvényerejű más jogszabály nincs, mely a közalapítványi alkalmazottakat az állami alkalmazottakkal akar az 1893: IV. t.-c. értelmében az utóbbiaknak a tényleges szolgálat alatt álló illetmények szempontjából, vagyis az 1896: XXVI. t.-c. 83. §-ának 1. pontjára is kiterjedően, akár minden vonatkozásban, tehát általában egyenlőknek nyilvánítaná; minthogy végül a közigazgatási bíróság hatáskörét a jog- és törvényhasonlatosság elvének alkalmazásával kiterjeszteni az 1896: XXVI. t.-c. 19. §-ának tiltó rendelkezése folytán nem lehet; mindezeknél fogva az 1896: XXVI. t.-c. 83. §-a 1. pontjának olyan értelmezése, mintha az állami alkalmazottakat tényleges szolgálatuk alatt megillető illetmények tekintetében biztosított közigazgatási bírósági jogvédelem, — jóllehet a tényleges szolgálati illetményekre és a nyugdíjra vonatkozó igények védelmének egyenlő elvek szerinti szabályozásában azonos „legisaratió" ismerhető fel — a közalapítványi tisztviselők illetményeire is kiterjedne, az 1896: XXVI. t.-c. 19. §-ának sérelme nélkül nem foglalhat helyet. (1922. márc. 20. 1921. Hb. 39.) 56. Az 1920: XI. t.-c. 4. §-a alapján kibocsátott állami alkalmazott illetményei. Igaz, hogy az állami tisztviselőknek a közszolgálat kötelékéből az 1920: XI. t.-c. 4. §-ára alapított elbocsátása, amely a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak önállóan tárgya nem lehet, szoros összefüggésben áll illetményeik megszüntetésével, s igaz, hogy az 1920: XI. törvénycikk olyan rendelkezést nem tartalmaz, amely az idézett 4. §. alá eső okból elbocsátott tisztviselők ellátásának álitólagos megvonása esetére a Közigazgatási Bíróság előtti eljárást megengedné. Azonban ilyen rendelkezés hiánya a jelen