Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

36a esetében a végrendeletre hivatkozó félnek jogában áll az öszszefüzés és lepecsételés szabályszerűségét a végrendeleti tanukkal bizonyitani. (K. 1915. dec. 15. Rp. I. 7034. sz.) 649. Szóbeli végrendelet. 1876: XVI. t.-c. 15. §. A szóbeli végrendelet érvényéhez nem feltétlenül szükséges, hogy az örökhagyó szóval kinyilatkoztatott végakarata után jelentse ki azt, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kivánja tekinteni, hanem elegendő, ha akaratának nyílvánitásából és az azzal összefüggő kijelentéseiből megállapítható, hogy szóbeli végrendeletet kívánt tenni s a szóval tett végrendelkezését szóbeli végrendeletének tekintette, már pedig mindennek betartása megtörtént, mert a birói megállapítás szerint az örökhagyó kijelentette, hogy szóbelileg kíván végrendelkezni, ezután végakaratát szóval előadta s kijelentette, hogy ugy akarja. Az akarat kifejezése tehát a törvényben megszabott alakszerüségneg megfelel. (K. 1921. szept. 13. P. I. 1280/1921. sz.) 650. 1876: XVI. t.-c. 15. §. A bíróság szóbeli végrendelet létrejöttét és tartalmát csak annyiban veheti bizonyítottnak, a mennyiben mind a négy végrendeleti tanú egybehangzóan vall. Egyik tanú elhalálozásával tehát a szóbeli végrendelet hatálytalanná vált. (K. 1921. máj. 31. P. L 701/1921. sz.) 651. 1876: XVI. t.-c. 21. §. 1874: XXXV. t.-c. 82, §. Érvénytelen a végrendelet, ha az azt tartalmazó közjegyzői okirat nincs ellátva az okiratot felvevő kir, közjegyző hivatalos pecsétjével. (K. 1918. márc. 6. 7034,917.) 652. 581. sz. Az a körülmény, hogy a végrendeletet felvevő kir. közjegyző a felvett végrendeleti közokiratra a közjegyzői hivatalos pecsétet nem a végrendelkező lakásán, hol a közvégrendelet készült, hanem utóbb a közjegyzői irodában tette, a végrendeleti okirat közokirati minőségére nincs befolyással. (E. H. 1918. február 26-án. P. I. 5139/1917.) 653. 1874: XXXV. t.-c. 79. §. Közvégrendeleten a végrendelkezőnek megkezdett, de be nem fejezett névaláírása nem felel meg az 1874: XXXV. t.-c. 79. §-ában megkívánt sajátkezű aláírásnak. K. Nincs ugyan törvényes rendelkezés arra nézve, hogy az aláírás miként történjék s igy nem lehet érvényességi kelléknek tekinteni, hogy az okiratot a fél teljes névaláírásával (vezeték- és keresztnév) lássa el, hanem elegendő, ha azt szokott aláírásával ellátja; de a jelen esetben nem lehet a végrendeleten látható aláírást a végrendelkező által rendszerint használt aláírásnak tekinteni, mert nincs adat arra, hogy a végrendelkező az okiraton látható ,,Lipt" aláírást szokta volna használni, de főképen, mert a meg nem támadott s igy a felülvizsgálati eljárás során is irányadó tényállás szerint az örökhagyó névaláírását csak megkezdette, de be nem fejezte, következésképen ez a megkezdett, de be nem fejezett névaláírás nem felel meg