Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

26 jog csak annyiban illeti, hogy bármelyikük kérelmére a hatóság a hozzájárulás megadása (vagy megtagadása) kérdésében eljárni köteles, anélkül azonban, hogy a felek közös megegyezése abban, hogy a hozzájárulást nem kérik, vagy egyértelmű elállásuk a bármelyikük részéről már előterjesztett kérelemtől, a hatóságot kötné abban az irányban, hogy a különben hozzájárulás alá eső ügyletet, — még ha a hozzájárulás megtagadására nem nyilt is alkalom, — hozzájárulás hiányában érvényesnek volna köteles tekinteni. Ha ugyanis ilyen ipso jure érvénytelen jogügyletből a felek a telekkönyvi hatóság előtt jogot kivánnak érvényesíteni s a telekkönyvi hatóság azt észleli, hogy az ügylethez hatósági hozzájárulásra lett volna szükség, de ezt a felek nem kérték, vagy pedig ha kétsége támad a hozzájárulás szükségessége tekintetében, ugy az ügyletre vonatkozó okiratot a 85.800/919. F. M. sz. rendelet 19., 21., 22. és 23. §-ai értelmében érdemleges határozat hozatala előtt hivatalból átteszi a hozzájárulás kérdésében döntésre hivatott szervhez, vagyis a közigazgatási hatósághoz. A közigazgatási hatóság ilyenkor hivatalból fogja elbirálni, hogy szóban levő ügylet az 5200/1919. M. E. számú rendelet 2. vagy 7. §-a értelmében hatósági hozzájárulás alá esett-e vagy sem és igenlő esetben az ügylet érvénytelenségét megállapithatja, vagy ami azzal egyértelmű, a hatósági hozzájárulást a felek kérelmének hiányában is megtagadhatja és egyúttal az ingatlant az 5. §-ban megjelölt célra igénybe veheti. Minthogy az ingatlanokról kibocsátott korábbi rendelkezések alapján a fél kérelmére folyamatba tett ügyekben a hatósági hozzájárulás iránti kérelmet a fél szükségképen még 1919. november hó 16. napja előtt, vagyis a korábbi (4000/1917. M. E., 5300/1918. M. E. számú) rendeletek hatálya alatt terjesztette elő, amely rendeletek a hozzájárulás (felajánlás) kérdését, annak szükségét és előfeltételeit, más alapon rendezték, holott 1919. november hó 16. napja után ezekre az ügyletekre is már kizárólag az 5200/1919. M, E, számú rendelet nyert alkalmazást, amely a hatósági hozzájárulás szükségét és megadását uj feltételekhez kötötte; minthogy továbbá a hozzájárulás kieszközlése időközben a felekre az ügylettől való kölcsönös elállásuk vagy az 5300/1918. M. E. számú rendelete 3. §-ában megszabott 45 napi nyilatkozási határidő eredménytelen eltelte következtében esetleg már tárgytalanná is válhatott; ennélfogva az 5200/1919. M. E. számú rendelet 7. §-a második bekezdésének második mondata ugy rendelkezett, hogy ezeket a jogerősen még be nem fejezett ügyeket a közigazgatási hatóságnak csak akkor kell tárgyalás alá vennie, ha a hozzájárulás kieszközlése végett a fél ujabb kérelmet terjeszt elő Ha ellenben a fél az ő korábbi kérelmét nem ismétli meg, vagy ha a másik fél ujabb kérelmet nem terjeszt elő és a hatóság a hozzájárulás kérdésében a döntést mellőzi, akkor az ügylet, feltéve, hogy azt a felek egyáltalán fenntartani kivánják, ipso jure emelkedik érvényre vagy marad érvénytelen, aszerint, amint az 5300/1918. M. E. számú rendelet hatálybalépte napján már letelt vagy le nem telt és az utóbbi esetben az ügylet az 5200/1919. M. E. számú rendelet második §-a értelmében nz ott felsorolt kivételek közé tartozik vagy sem. A fél rendelkezési joga ugyanis csak arra terjed ki, hogy a hatósági hozzájárulás hiányában ipso jure érvénytelen ügylethez a hozzájárulást szorgalmazza. Ha a felek az ügylettől kölcsönösen elállanak, ugy ez a ténykedésük a hatósággal szemben azért joghatályos, mert a hatóság c=ak a felek által szándékolt ügylet-