Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

338 szerinti képviselője jár el. (E. H. 1918. évi január hó 29-én. P. VIII. 6351,1917.) 588. Vad okozta kár. Bsz. 1491. §. Az 1883: XX. t.-c. és az 1894: XII. t.-c. vadak által a gazdálkodási ágakban, illetve állatok által okozott mezei károkra nézve intézkedik a kártérítési felelősségről, ezek tehát mint különleges törvényi rendelkezések általános alkalmazást nem nyerhetnek. Az általános magánjogi szabályok értelmében az állat által másnak okozott kárért az állattartónak feltétlen kártérítési felelőssége a hasznos háziállatokra ki nem terjeszthető és az csak akkor állapitható meg, ha a károkozás ténye az állattartó tulajdonos gondatlanságára vezethető vissza. (K. 1917. nov. 29. Rp. VI. 4688 1916.) 589. Bsz. 1491. §. Az 1883: XX. t.-c. 8. §-ának az a rendelkezése, hogy ragadozó vagy kártékony állatok által okozott károk meg nem téríttetnek, nem alkalmazható oly esetben, ha a vadászterület birtokosa ily kártékony állatokat tenyészt, avagy vétkes ténykedésével, illetve mulasztásával a ragadozó és kártékony állatok elszaporodását előmozdítja. K. Habár a törvény e tekintetben kifejezetten kivételt nem állapit meg — mégis ellenkeznék a iörvény szellemével, hogy a vadászterület birtokosa — aki a vaddisznókat az általa haszonélvezett területen önmaga tenyészti, avagy, aki a törvény 13. §-a szerint, az esetre, ha a vaddisznók nagyobbmérvü károkat okoznak — azoknak pusztitására kötelezve van — ha e kötelezettség ellenére, oly tevékenységet fejt ki, mely a vaddisznók nagyobbmérvü elszaporodását okozza, a saját törvényellenes magatartásával lehetővé tett kár megtérítésének kötelezettsége alul szabaduljon. Ily esetben tehát, amidőn a károkozás ténye a vadászterület birtokosárak vétkes magatartásával okozati összefüggésbe hozható, a vadászterület birtokosának a kártérítési kötelezettsége, nemcsak az általános magánjogi szabályok, de a vadászatról szóló törvény értelmében is megállapítandó. (1919. febr. 4. 4652/1918.) 590. Bsz. 1491. §. A méhtenyésztő az általa tenyésztett állatok által okozott sérülések következtében keletkezett károkért jog szerint felelősségre vonható. K. A felperes ama tényállításának bizonyítására, hogy a lovain az állatorvosi bizonylatban leirt testi sérüléseket az alperes kaptáraiból kirepült méhek szúrásai okozták, bizonyítékként a tanuk vallomásán felül arra is hivatkozott, miszerint az alperes kaptárai a kijárattal és illetve a méhek kirepülésére szolgáló nyílásaival a felperes tanyájával szemben állanak; hogy továbbá az eset színhelye s az alperes méhese között csupán mintegy 30—40 lépésnyi távolság van, mig a környéken felállított méhészetek onnét 1600—3000 méternyi távolságra esnek és pedig az eset színhelyétől ellenkező irányú kirepülési-térben való elhelyezéssel; hivatkozott továbbá a felperes arra is, hogy a gyakorlati tapasztalat szerint az egy kilométernyi átmérőjű