Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

337 iratokból, mint a felperes munkájához tartozó értékes alkotórészekből álló kéziratának ki nem adhatása és illetőleg a most már idejétmúlt kiadás elmulasztásából előálló kár megtéritésére való felelősség megállapítása mellett az első-, másod- és harmadrendű alpereseket, mint gróf Tisza István örököseit, a negyedrendű alperest, mint volt miniszterelnökségi titkárt és az ötödrendü alperesként perbevont m. kir. államkincstárt a keresetben felszámított káröszeg megfizetésében kérte elmarasztalni. A m. kir. miniszterelnöknek 1922. évi május hó 22-én 4370. M. E. sz. a. kelt átiratában foglalt közlés szerint a rendelkezési alapra vonatkozó ügyek a mindenkori miniszterelnöknek merőben egyéni belátása szerint intéztetnek el, kizárólag bizalmas (díscretionalis) természetűek, a miniszterelnök hivatalos hatáskörétől teljesen elkölönitvék, és ebben az ügykörben egységes és hosszabb időn át szorosan követett gyakorlat vagy szokás kifejlődésének még a lehetősége sem áll fenn, a lelépő miniszterelnöknek pedig jogában áll az összes, a rendelkezési alappal kapcsolatos iratokat magával vinni, vagy azokat megsemmisíteni, amint az a legtöbb esetben meg is történik. Ebből megállapítható, hogy ezek az ügyek nem a szó szoros értelmében vett olyan hivatalos ügyek, amelyeknek akár elintézéseért, akár a rendelkezési alapra vonatkozó beadványok sorsáért a miniszterelnököt ebbeli hivatalos minőségéből folyó olyan felelősség terhelne, mint amilyen felelősséggel tartozik a közhivatalnok a törvénynél fogva hivatali hatáskörébe utalt ügyek tekintetében, hanem ellenkezőleg olyan bizalmas természetű ügyek, amelyek teljesen a mindenkori miniszterelnök egyéni belátásától és felfogásától függnek. A most felhozottakból pedig az is következik, hogy ezeknek az ügyeknek az elintézéséért a miniszterelnököt semmiféle magánjogi felelősség nem terheli, s igy nem vonható a miniszterelnök felelősségre azért sem, ha a hozzá a rendelkezési alapra vonatkozóan beadott iratok, vagy irományok netán elvesznek, vagy a benyújtó félnek nem adatnak vissza, mert a rendelkezési alapra vonatkozó igény érvényesítésénél a fél azoknak az esélyeknek a következményeit is viselni tartozik, amelyek e bizalmas természetű ut igénybevételével járnak, s igy a kérvénynek és ahhoz mellékelt okiratoknak bármi okból vissza nem adása sem von maga után magánjogi felelősséget már azért sem, mert a félnek a fentkifejtettek szerint azok megsemmisítésével is számolnia kellett, Az előadottaknál fogva a fellebbezési bíróság helyesen alkalmazta az anyagi jogot, amidőn a felperest kártérítési keresetével valamennyi alperes ellen elutasította és elestek a felülvizsgálati kérelemnek összes többi panaszpontjai, nevezetesen a kérvény tartalmára és az arra nézve felajánlott bizonyitásfelvétel mellőzése miatt emelt panaszok, mely szerint gróf Tisza István a kérvényt és annak mellékleteit megsemmisítette. (1924 jun. 11. I. 2901/923.) 587. 1886: XXII. t.-c. 86—88. §. 533. Az 1886: XXII. t.-cikk 86—88. §-aínak a sortartásra vonatkozó rendelkezései csupán abban az esetben alkalmazhatók, ha a községi elöljárónak a közhatósági, működéséből előállott kárról van szó, nem pedig akkor is, ha az elöljáró a község magánügyében, mint annak törvényTérfy: Döntvénytár. 22