Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

335 az alkalmazottja gondatlansága által előidézett balesetért őt terhelő felelősség alól még abban az esetben sem mentesül, ha a balesetet szenvedett is hibás volt a baleset előidézésében az által, hogy megelőzően a vasúti szabályok szerint tiltott módon a mozgó vonatra felugrott s a vonaton jogtalanul fenntartózkodott. Sőt ebben az esetben még a felelősség megosztása sem kerülhet szóba. (1920. febr. 4. 46/920.) 582. Közjegyző felelőssége alkalmazottjáért. 525. sz. Ha a közvégrendelet felvételénél a kir. közjegyző helyett eljáró kóziegyzőhelyettes főnöke alkalmazásában lévő személyt alkalmazott tanuként s emiatt a közvégrendelet érvényteleníttetett: a kir. közjegyző saját személyében kártérítéssel tartozik. (E. H. 1913. április 1-én 4185/1912. P.) 583. Bsz. 1479. §. Orvosi szakszerűtlen kezelésnek csak nz tekinthető, amelyet, mint határozottan károst a gyógytudomány kizár és amelynek kétségtelen káros volta átlagos gyógyismeret mellett előre is felismerhető és látható. K. Az alsóbiróságok helyesen állapították meg, hogy felperesnek az elmegyógyintézetbe való beszállitása nem volt önkényes, hogy az alperesi alkalmazottak felperest nem bántalmazták és ebből folyólag helyesen mondták ki, hogy az ezeken alapuló tényekre fektetett kereseti igény nem jogos; eszerint tehát még az a további vitás kérdés döntendő el, hogy az elmebetegség miatt megfigyelés alatt álló felperes által megkísérelt öngyilkosság megakadályozása közben rajta ejtett ujjficam gyógyítása szakszerűtlen kezelés okából nem vezetett eredményre és amiatt kártérítést felperes jogosan követelhet-e? A tanuknak egybevetett vallomásai, valamint a per egyéb adatai alapján erre vonatkozólag megállapítható, hogy felperesnek kérdéses ujja a megsérülés után azonnal vétetett gyógykezelés alá, azt a fellépett daganat eloszlatása végett alperes alkalmazottai hideg borogatással ellátták, majd szilárd kötést alkalmaztak, sőt a kificamodott ujjnak dr. E. által való újra helyreállításával gipszkötést is alkalmaztak; felperes azonban a kötéseket nem tűrte és ismételten letépte. E tényállásból kitünőleg a ficamnál a helyretétel, vagyis oly módszer alkalmaztatott, amely módszerrel a szakértők szerint is a ficam gyógyíttatni szokott; és ámbár a szakértők a jelen esetben helyes eljárásnak azt véleményezték, hogy felperesnek ujját a különösebb jártasság és képességgel biró sebészorvos által kellett volna kezeltetni, utóbbi esetben is csupán feltételezték, hogy azzal a sérülés ellátása jobban sikerülhetett volna. A szakértők adott véleményéből sem lehet tehát jogos következtetést vonni arra nézve, hogy felperes kereseti gyógykezelése az átlagos képességű orvostól várható jártasságnak meg nem felelt, hogy a kedvező eredmény a gyógykezelés meg nem felelő volta miatt maradt el s hogy ezt az orvosi szakismeretek átlagos mértéke mellett előre látni lehetett volna. Minthogy pedig alperes kártérítési felelőssége is csak emez esetek fennforgása mellett állapitható meg; mert szakszerűtlen kezelésnek csak az tekinthető, amelyet mint határozottan károst, a gyógytudomány kizár és