Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

334 Nem szüntetheti meg ennek folytán ezt a felelősséget a kérdéses üzemnek hatósági kényszer jellege, hanem csak azon esetek valamelyikének fennforgása, amelyek a vétkesség nélkül való felelősség elve alól való mentesítést vonják maguk után általában véve. Ilyen esetek valamelyike fennforgásának megállapítására alkalmas tények azonban a fellebbezési birósági ítéletben megállapítva nincsenek és ilyet bizonyítani az alperes sem kívánt. Mert az általa mentségére felhozott az a körülmény, hogy a kérdéses ingók a fertőtlenitő-intézet kocsijáról, ezen ingóknak az intézetbe történt szállítása közben a kocsiról ismeretlen tettesek által ellopattak: oly elháríthatatlan eseménynek nem minősíthető, amely megfelelő óvórendszabályok akalmazásával megakadályozható nem lett volna. (1922. szeptember 6. 1052/922.) 580. Állam felelőssége alkalmazottjáért. Bsz. 1493. §. 532. sz. Az állami gyermekmenhelyet, minthogy nem nyerészkedő válalat, nevelőszülőnek kiadott gyermek kiadásából folyólag a nevelőszülőkre háramló kárért tárgyi felelősség nem terheli. (Vérbaj okozta fertőzés.) (E. H. 1916. évi november 8-án, Rp. VI. 3001/1916.) 581. Bsz. 1473. §. A vasút az alkalmazottja gondatlansága által előidézett balesetért őt terhelő felelősség alól még abban az esetben sem mentesül, ha a balesetet szenvedett is hibás volt a baleset előidézésében. Sőt ebben az esetben még a felelősség megosztása sem kerülhet szóba. K. A fellebbezési bíróság ítéletében tényállásként alperes beismerése alapján az nyert megállapítást, hogy 1917. évi augusztus 6-án, este a ceglédi vasútállomás felvételi épületével szemben a 7221. számú vonatszerelvény harmadik kocsijának lépcsőjéről a hét éves M. Jenő leesett, a vonat kerekei alá került és közben a vonat kerekei egyik lábát térden alul levágták. A baleset lefolyására vonatkozó egyéb vitás körülmények közül, az elsőfokú bíróság ellenkező megállapításától eltérőleg, a perben kihallgatott s nevezetesen a balesetet szenvedett kiskorú M, Jenő felperes, továbbá a balesetkor vele játszó társai a kilenc éves K, József és a hat éves K. István tanuk vallomása alapján azt, hogy a baleset alperes valamelyik alkalmazottjának a vonatra felszállott gyerekekre való rákiáltása következtében történt, amire a kiskorú felperes megriadt, a vonatról lecsúszott és a vonat kerekei alá a rákiáltás következményeként került, a fellebbezési bíróság megállapíthatónak nem találta, hanem ítéleti döntésénél abból indult ki, hogy a balesetet c! kiskorú felperes, aki eljárása veszélyességének és tilos voltának tudatában volt, vétkes cselekményével egyedül maga idézte elő. Minthogy a m. kir. Kúria jogi álláspontja az, hogy amennyiben bizonyítást nyer, hogy alperes alkalmazottja K. János akkor, amikor kiskorú felperest a mozgó vonat lépcsőjén meglátta, rákiabált, hogy szálljon le s ez által azt megriasztva, közvetve okozója lett a balesetnek, mert nyilván előre látható volt, hogy amennyiben a kiskorú felperes felhívásának eleget tesz, az magát az elgázolás veszélyének teszi ki. Ebből folyólag az alperes vasút az 1874: XVIII. t.-c-ben lefektetett jogelvek alapján felperesek irányában