Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

283 azok alapján az ujitó felperesek teljesitettek-e vagy tartoznának-e teljesíteni? E részben irányadó, hogy az alapperbeli ítéletek szerint az alperes vételi joga megszűnik, ha az ingatlanok 1921. évi június hó 30-iki értékét 15 nap alatt le nem fizeti vagy birói letétbe nem helyezi. Másfelöl azonban irányadó az is, hogy a megtámadott Ítéleteknek helyes értelme az, hogy az alperes az 5,152.408 K. vételárat a pénznek 1921. évi június hó 30-ikí értékében köteles megfizetni, s ehhez képest az alperes csak akkor felelt meg kötelezettségének, ha a fizetés, illetve a birói letétbe helyezés idejében nemcsak az 5,152.408 K-t, hanem az időközi értékkülönbözetet is megadta. A kir. Kúriának III. 7531/1922. sz. végitélete ugyanis oly szoros kapcsolatban van a III. 1541/1921. számú közbenszóló Ítélettel, hogy az alperesi szolgáltatás szempontjából a közbenszóló ítélet álláspontját irányadónak kell tekinteni. Erészben döntő ez ítéletnek az a megállapítása, hogy ,,a felek mindegyike az anyagi érdekkiegyenlitést tartotta szem előtt" s hogy nem engedhető meg, hogy a felperesek vagyoni romlásával az alperes meg nem engedett vagyoni előnyhöz jusson. Ehhez járul, hogy észszerűen feltenni sem lehet mást, minthogy a felperes az 1921. június 30-iki pénzértéket tartotta szem előtt s a bíróság is ezt célozta, mert hiszen e nélkül a hangsúlyozott anyagi érdekkiegyenlités nem lett volna elérhető és a felperes vagyoni romlása, alperesnek pedig meg nem engedett vagyoni előnyhöz jutása nem lett volna elkerülhető, ha felperes az alperes teljesítése idejében, ami csak a Kúria végitéletének meghozatala, tehát 1923. február 21-ike után következhetett be, nem kapta volna meg azt a valóságos pénzértéket, amellyel ugy az ingatlanok, mint a pénz 1921. július 30-ikán képviseltek. Köztudomású dolog u. i., hogy 1921. évi június 30-tól 1923. február 21-ig, illetve az alperes részéről kiszabott teljesítési időig: 1923. március 8-ig a pénz értéke feltűnő mértékben emelkedett, ha tehát felperes csak összegszerűen, de nem értékben is kapná meg az ingatlanoknak 1921. június 30-iki értékét, akkor éppen az értékkicserélés időpontjában a felperes „anyagi érdeke" nem lehetett ..kiegyenlítve", és vagyoni romlása állna be. A dolog ilyen állásában annálfogva, hogy a végitélet ellenkező kijelentést nem tartalmaz, azt kell megállapítani, hogy a végitéletben 1921. évi június 30-iki értékképen megállapított vételár ennek ugyancsak 1921. június 30-iki értékében van megállapítva. Áll ez anynyival inkább, mert a jelen esetben a vételár megállapítása az ügyiratokból megállapíthatóan, jelesül mert alperes ismételt becslést kért az alperesre visszavezethető okokból, csak igen hosszú idő múlva (mintegy 1 és fél év) következett be és mert felperesek, akik csak „végső esetre" járultak ahhoz, bogy az ingatlanok 1921. június 30-iki értéke bíróilag megállapittassék, nem tételezhették fel, hogy a „végső eset"-nek birói ítélettel megállapítása az ő rnegkárosodásukat eredményezze ép akkor, amikor a közbenszóló ítélet épen ettől célozta megóvni, és amikor ők az 1921. június 30-iki érték felett 1921. június 30-ikán és azután sem rendelkezhettek. Ez az álláspont felel meg a fennálló jogállapotnak is, amellyel a meghozott ítéleteket annál is inkább összhangba kell és lehet is hozni, mert azok az ellenkezőt sem a rendelkező, sem indokolási részeikben ki nem jelentik; — és mert azokból az ujitó felpereseknek ezzel ellenkező akaratára sem lehet következtetni, a közbenszóló ítélet pedig épen az ő akaratukra is van alapítva, —• és végül mert fel