Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

272 Tényállás- A felek között fennálló jogviszonyt az 1910. évi febr. hó 15-én kelt, B./. alatti bérleti szerződés szabályozza. E bérleti szerződés értelmében az abban körülirt ingatlanokon lévő ötszobás nyári lakást, a gyár céljaira szolgáló épületeket, valamint a szomszédos telekhez tartozó ház alatti, pincehelyiséget 9700 K. évi bér mellett felperesektől alperes 1910. évi november hó 1-től számitott 12 évre vagyis az 1922. évi november hó í-éig terjedő időre bérben tartja, továbbá a szerződés 11-ik pontja szerint felperesek a bérleti jogviszony egész tartamán belül gyakorolható opciót, vagyis vételi jogot biztosítottak alperesnek arra nézve, hogy alperes jogosítva van az ingatlanoknak készpénzfizetés ellenében való megvételére, még pedig 1912. évi november hó 1-éig 160.000 K., 1917. évi november hó 1-éig 165.000 K„ azután 170.000 K. vételáron. Felperesek egyúttal beleegyezésüket adták, hogy alperes javára a bérleti jog és az elővásárlási jog, helyesen vételi jog (opció) telekkönyvileg bekebeleztessék és az elidegenítési és terhelési tilalom velük szemben feljegyeztessék. Az alperes a szerződés 11-ik pontjában körülirt vételi jogával 170.000 K. felajánlása mellett 1919. évi január havában élni kivánt, amivel szemben felperesek az alperes ellen ugyanazon évben pert indítottak és itéleiileg azt kérték kimondani, hogy alperes vételi jogát csak 400.000 K. vételáron gyakorolhatja, ilyen értelemben való nemgyakorlás esetén pedig 15 nap múlva ez a joga megszűntnek nyilvánittassék. Felperesek ezt a pert letették. Alperes jogi képviselője 1920. évi január hó 10-én a D. a. levelet intézte felpereshez, amelyben ép arra tekintettel, hogy felperesek az utóbb hivatkozott előző pert letették, tőlük 3 napon belül bekebelezésre alkalmas okiratot követelt, felperesek ezt nem tették, hanem az 1920. évi február hó 7-én beadott keresettel ujabb pert tettek folyamatba az alperes ellen. Ebben a perben az alperes 1920. évi április hó 28-án viszontkeresetet támasztott a felperesek ellen, amelyben az ingatlanok tulajdonjogának az ő javára 170.000 K. vételár mellett leendő megállapítását kérte, utóbb pedig az 1920. évi május hó 28-án tartott elsőbiróí tárgyalás során alperes arra az esetre, ha az opciót — a biróság felfogása szerint — csak az értékemelkedésnek megfelelő összeg felkínálásával gyakorolhatná, 278.333 K. erejéig beszámítási kifogást érvényesített felperesnek keresete ellen, mert alperes ily értékű beruházásokat eszközölt a felperesek ingatlanaiba. K. Az alperes felülvizsgálati kérelme következtében a fellebbezési biróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy az alperesnek az 1910. évi február hó 15-én kelt és B. alatt csatolt bérleti szerződésben megjelölt ingatlanokra vonatkozó vételi jogát (opció) az ingatlannak mai (1921. évi június hó 30-ika) értékének megfelelő összeg lefizetése ellenében megállapítja s ennek következtében a pert további tárgyalás és Ítélethozatal végett a fellebbezési bírósághoz visszautasítja. Indokok: A fellebbezési biróság alperesnek a szerződés 11-ik pontjával szerzett jogát helyesen minősítette, a forgalomban is szokásos, de a szerzőzödés más pontjában is ilyennek nevezett opciónak (vételi jognak). A vételi jognak abból a jogi fogalmából, hogy az lényegében eladási ajánlat és hogy a vételár bizonyos időpontig előre meg van határozva, következik az az okszerű előfeltétel, hogy mindkét félnek lekötelezése attól van