Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

273 függővé téve, hogy az előre meghatározott időtartamon belül a kialkudott érdekkiegyenlités ugyanaz maradjon. Amennyiben tehát a vételi jog gyakorlására kikötött időközben a pénz vásárlóerejének a szerződés megkötésekor előre nem láthatott rendkivüli mértékű csökkenése folytán a gazdasági viszonyok oly lényeges változást szenvedtek a tulajdonos hátrányára, hogy emiatt a vételi jognak a szerződésben meghatározott vételár ellenében való gyakorlása a tulajdonos vagyoni romlását, vagy ezt megközelítő károsodását idéné elő, a vételi jog gyakorlására jogosultat pedig éppen a most emiitett károsodásból kifolyó és ezért meg nem engedhető vagyoni előnyhöz juttatná: a bíróság a vételi jognak a szerződés értelmében való gyakorlásához jogsegélyt nem nyújthat és pedig annyival kevésbbé, mert a szerződés létrejöttekor a szerződő felek mindegyike az anyagi érdekkiegyenlitést tartotta szem előtt és így nyilvánvaló, hogy mindkét fél a szerződést csakis ebben a föltevésben kötötte meg. Tekintve már most azt a köztudomású tényt, hogy az 1914. év óta vis major hatásával biró közállapotok súlya alatt a vagyontárgyaknak forgalmi értéke az 1910. évben volt forgalmi értékekkel szemben teljesen eltolódott, erre pedig az 1910. évben a szerződés megkötésekor, a szerződő felek, tehát a felperesek sem gondolhattak, hanem az akkori normális gazdasági viszonyoknak, jelesül a pénz akkori vásárlóképességének alapulvételével és a normális forgalmi áraknak figyelembevételével állapították meg a szóban lévő ingatlanok vételárát: kétségtelen, hogy a forgalmi értékeknek időközben bekövetkezett rendkivüli eltolódásával a szerződés megkötésekor a felek által célbavett anyagi érdekkiegyenlités lehetetlenné vált, hanem az a helyzet állott elő és az forog fenn ma is, hogy egyfelől felperesek vagyoni romlása következnék be, másfelől alperes meg nem engedett vagyoni előnyhöz jutna, ha a vételi jog a szerződés szerint hatályosulna. A fellebbezési biróság tehát helyesen, jogszabálysértés nélkül mondotta ki, hogy alperes a szerződésben 170.000 K-ban megállapított vételár felajánlásával és lefizetése ellenében vételi jogával most nem élhet és ily döntés mellett a viszontkeresetnek elutasítása is jogszabálysértés nélkül történt. Ebben a vonatkozásban tehát az alperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. Alperes azonban felülvizsgálati kérelmében és a mai napon megtartott szóbeli tárgyaláson a gazdasági lehetetlenülés fennforgása esetén is kérte az ingatlanok átadását azért az árért, melyet a biróság a körülmények és gazdasági viszonyok mérlegelése mellett meg fog állapítani. Ily kérelemnek kell tekinteni alperesnek fentebb felhívott, az 1920. évi május hó 3-án tett nyilatkozatát is. Ezt az alperesi kérelmet felperesek a mai tárgyaláson tett felszólalásukban nem ellenezték, sőt végső esetre maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy a vételi jog tárgyának mostani értéke bíróilag megállapittassék. Minthogy a vételi jog gyakorlásának végső határideje még nem járt le, mert felperesek lekötöttsége 1922. évi november hó 1-éig terjed, minthogy továbbá alperesnek eddigelé gyakorolt vételi joga a fentiek szerint hatályossá nem vált, ez a hatálytalanság pedig a mindkét peres fél cselekvési körén kivül eső mostani gazdasági közállapotoknak a következménye: a m. kir. Kúria peres feleknek a mai szóbeli tárgyaláson tett, fent ismerteTérfy: Döntvénytár 18