Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

267. a vételijog gyakorlása függővé téve van. Ekként a vételi jogra vonatkozó szerződés lényegében halasztó feltételekhez kötött adásvétel s ebben a vonatkozásban hatályba csak akkor lép, ha a kikötött feltétel teljesül. Halasztó feltétel alatt kötött szerződés érvényének tárgyi kellékeit pedig, nevezetesen a szolgáltatás lehetőségét a feltétel teljesülésének időpontja szerint kell megítélni. Ezt az általános magánjogi elvet tartalmazza a magyar polgári törvénykönyv törvényjavaslata is a bizottsági szöveg 762. §-ában. Az általános magánjog egyik alaptétele, hogy lehetetlen szolgáltatásra senki, sem kötelezhető (ad impossibilia nemo oblígatur). A jogtudomány tzonban a jogkövetkezmények szempontjából különbséget tesz a szolgáltatás lehetősége alapján a szerződések között aszerint, amint a szolgáltatás tárgyilag (objective), azaz általában véve mindenkire, vagy pedig csak egyénileg, a kötelezett személyével kapcsolatban és csak őreá nézve (subjective) lehetetlen. És a szolgáltatás lehetetlensége miatt érvénytelennek csak azt a szerződést tekinti, amelynél a szolgáltatás objective lehetetlen, a subjectiv lehetetlenséget azonban, ha kezdettől fogva fennállott is, nem tartja alkalmasnak arra, hogy a szerződés érvényét megszüntesse. Ezzel szemben azonban ugy a jogrendszer, mint az élet követelményei szempontjából is helyesebb az a jogi álláspont, amely a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződést semmisnek tekinti, még pedig nemcsak akkor, ha a szolgáltatás már eredetileg és általában lehetetlen, hanem abban az esetben is, ha az a kötelezett hibáján kivül — oly okból, amelyért ő nem felelős, — utólag és csak a kötelezettre nézve vált lehetetlenné. Ez a jogi álláspont van kifejezve a magyar polgári törvénykönyv törvényjavaslatának bizottsági szövegében a 745. és 909. §-oknak első tételeiben is. Az adósra nézve lehetetlen szolgáltatás fogalmi körét a háború hatása alatt keletkezett törvénykezési gyakorlat kiterjesztette az olyan szerződésekre is, amelyeknél maga a szolgáltatás szó szerint vett értelemben tárgyilag vagy pedig egyénileg nem lehetetlen ugyan, de a kötelezettre lehetetlenné vált azáltal, hogy a gazdasági viszonyokban beállott változások, különösen pedig a pénz vásárló képességének (belső értékének) csökkenése és az egyes vagyontárgyak értékének emelkedése és az ellenszolgáltatás értéke között az egyik szerződő fél előnyére és a másik hátrányára előre nem látott és előre nem is láthatott nagymérvű és aránytalan eltolódásokat idéztek elő. És ezen az alapon gazdasági lehetetlenülés okából az ujabb törvénykezési gyakorlat következetesen mentesíti az adóst a teljesítés kötelezettsége alól, sőt a kártérítés alól is, ha a teljesítés az adós hibája nélkül, tőle nem függő olyan okból vált gazdaságilag lehetetlenné, amelyért felelőssé nem tehető. Lényegében egyező indokolással gazdasági lehetetlenülést állapított meg a m. kir. Kúriának két ítélete is azokban az esetekben, amelyek a peresfelek között még a háború kitörése előtt létesült vételijogi jogviszonyból folyóan felülvizsgálati kérelem folytán a m. kir. Kúria döntése alá kerültek. Eltérés a két Ítélet között csak a jogegységi döntésre okot adó elvi kérdésben volt. Amig ugyanis a P. V. 449/17—1921. számú ítélet, elől ismertetett indokolása szerint, a vételijog gyakorlását megengedhetőnek abban az