Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

262 Ha a bíróság a vételi ügyletet hatálytalannak mondja ki, ennek következményeként az előbbi állapot helyreállítása iránt hivatalból tartozik intézkedni. Az előbbi állapot visszaállítása esetében az eladó a felvett vételárrészleten felül annak valutadifferencíáját is megtéríteni köteles. K. Az eladónak érdekében áll, hogy ez eladott dolognak ellenértékét az arra szerződésileg kikötött időben, helyen és módon megkapja, hogy ilyen módon a fizetés kikötött idejétől fogva az ellenérték felett rendelkez­hessék s azt gazdasági rendeltetésére fordithassa. Ez az értéke annál inkább jelentőségesebb s igy a fizetésre kikötött határidőnek betartása s a szer­ződésnek annál lényegesebb feltételévé válik, minél gyorsabb s minél na­gyobb mértékben változnak a gazdasági viszonyok az árak folytonos és váratlan emelkedése és a pénz értékének csökkenése folytán. Ilyen viszonyok között a vevő teljesítési képességére és akaratára számító eladó nem kény­szeríthető annak tűrésére, hogy vagyona felett való rendelkezési jogában a másik félnek szerződésellenes magatartása miatt hosszabb időn keresztül akadályozva legyen és nem tartható huzamosabb ideig bizonytalanságban az iránt, hogy a másik szerződő fél szerződéses kötelezettségének mikor fog eleget tenni vagy annak egyáltalán eleget tesz-e vagy sem? Hanem jogosí­tott a szerződéstől elállani. Minthogy pedig a megállapított és e tekintetben meg nem támadott ítéleti tényállás szerint felperes alperesektől 1914. év tavaszán megvett ingatlanok vételárát 1914. év őszén tartozott megfizetni, azonban azt kere­setének 1919. évi január hó 21. napján történt megindításáig sem fizette meg, hanem csak 1919. évi december hó 21. napján sem helyezte birói letétbe; minthogy továbbá meg van állapítva, hogy a kereseti ingatlanok értéke a kereset indításakor is már kétszerese volt a szerződésben meghatározott vételárnak s köztudomású, hogy a fizetésre kitűzött időtől kezdve a pénz vásárlóereje nagymértékben és folyton csökkent; végül, minthogy a felleb­bezési bíróság vonatkozóan felhozott indokai, de már egymagában annál az oknál fogva is, hogy a felperes hadiszolgálata alul már 1918. évi szeptem­ber havában felmentetett s a vételárat mégis csak 1919. évi december havá­ban helyezte letétbe, helyesen állapította meg a felperes vételárfizetési ké­sedelmét, ennélfogva helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság azt is, hogy az alperesek jogosan állottak el a vételi ügylettől és jogosan tagad­ták meg az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog bekebelezésére alkalmasok­írat kiállítását. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperest keresetével ez okból elutasította. A felülvizsgálati tárgyaláson felhozta a felperes még azt is, hogy a fel­lebbezési bíróság túlterjeszkedett a kérelmen akkor, amikor e kérdésben kérelem nélkül határozott. A felperesnek az az álláspontja nem helytálló, mert a fellebbezési bíró­ság a vételi ügyletet hatálytalannak mondván ki, ennek következményeként az előbbi állapot helyreállítása iránt hivatalból tartozott intézkedni. Az előbbi állapot visszaállítása azonban másként nem eszközölhető, mint ugy, hogy az alperesek a felvett vételárrészleten felül annak valutadifferencíáját

Next

/
Oldalképek
Tartalom