Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

261 K. Figyelemmel arra, hogy az u. n. R.-féle bútorokra vonatkozó kérdéses adásvétel a tényállás szerint 1918. február 12-én jött létre, a felperes pedig a 29. sorszám alatti fellebbezési tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt és D. Gyula végrendeleti végrehajtójához, ennek előző felhívása folytán intézett levelében 1918. évi június 3-án kijelentette, hogy az adásvétel teljesítéséhez ragaszkodik és érvényesítése iránt 1918. évi október Ib-én jelen perbeli keresetet be is adta, továbbá figyelemmel arra a nem vitás ténykörülményre, hogy az ügyletkötő felek egymással régi és állandó üzleti összeköttetésben és kölcsönös elszámolási viszonyban állot'ak, végül figyelemmel arra, hogy a kérdéses adásvétel tárgyául nem gyors időközönként változó és árhullámzásnak kitett árucikkek, hanem régiség! becsértékkel és állandóbb árral biró bútorok szolgáltak, a vevő felperes nem tekinthető késedelmesnek amiatt, hogy az ügylet teljesítését, az ügylet kötése után rövid idő múlva meghalt másik fél örökösei ellenében csak a jelen perbeli keresettel érvényesítette és ez a körülmény nem vonta tehát maga útán az ügylettől való elállás jogkövetkezményét. Minthogy azonban az eladó az ügylet teljestése körül bizonytalanságban nem hagyható és nem tartozik a vételárra addig várni, míg a vevő által ellene érvényesített, de vitássá tett ellenkövetelés birói eldöntést nyer: a felperest a 10.000 K. vételár teljes összegének lefizetésére kellett kötelezni és minthogy, amennyiben a vevő felperes a vételárat, az erre nézve megszabott teljesítési határidő alatt sem fizetné meg, az ügylettől elállottnak lesz tekintendő, a felperest erre az esetre keresetének evvel a részével elutasitani kellett. Az előadottakból kiderülő jogállás szerint az ügylet teljesítése körül a felperest késedelem nem terheli, ebből folyólag ő a vételárnak az ügylet megkötésétől a teljesitésig beállott elértéktelenedéséért még abban az esetben sem tartoznék felelősséggel, ha emiatt egyáltalában helye volna megtérítésnek, ami azonban a pénz, mint törvényes fizetési eszköz ebbeli minőségével szemben nem foghat helyt. Ami a gazdasági lehetetlenülést illeti, erről azért nem lehet szó: mert, amint azt a fellebbezési biróság helyesen fejtette ki, meglevő és nem még csak előállítandó dolgokról van szó és ezeknek a csak ezután bekövetkező teljesítés idejében mutatkozó értékemelkedése nem szolgálhat a felperesek kárára és az alpereseknek előnyére. (1922. május 23. 966/922.) 469. Bsz. 1114. §. Ha a vevő a vételkor teljesíteni kész volt és a vételárhátralékot csak az eladó kívánságára nem fizette ki azonnal: ugy a pénznek időközben bekövetkezett értékcsökkenése egyedül az eladó terhére esik és ő az ingatlanoknak előre nem látott emelkedése s a pénz vásárlóerejének csökkenése folytán beállott helyzetre, vagyis gazdasági lehetetlenülésre alaposan nem hivatkozhatik. (K. 1923. május 1. P V 6212/1922. sz.) 470. Bsz. 1114. §. Az eladó nem tartható huzamosabb ideig bizonytalanságban az iránt, hogy a másik szerződő fél szerződéses kötelezettségének mikor fog eleget tenni.