Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

251 tett részétől elállottak, s igy a felperesek a Kúria szerint sem követelhetnek most már visszamenőleg 17 hónapra, azaz 1914. okt. 1-től 1916. febr. 26-ig nem teljesítés miatt kártérítést. Helyes a fellebbezési bíróság ítéletében kifejtett az az álláspont, hogy a felperesek, akik a szerződést fenntartani kívánják, nem zárkózhatnak el attól, hogy a háborús viszonyokhoz képest a megállapítottnál nagyobb egységárat fizessenek. Mert a méltányossággal ellenkezik, hogy egvik fél pusztán a háború miatt, a másik fél rovására túlságos mérvű előnyhöz jusson. A háborús viszonyok között tehát a szerződő felek kölcsönös jogai és kötelezettségei is változást kell, hogy szenvedjenek. Ez az elv a fennforgó esetben is alkalmazandó. Mivel pedig a tej ára 1915. szept. óta felperes szerint is nagymérvben emelkedett, alperesek a fellebbezési bíróság ítéletében bővebben s az itt fentebb kifejtetteknél fogva nem lehetnek ugyan elzárva attól, hogy az 1915. szept. óta is lényegesen változott viszonyokhoz képest a literenkénti 25 f.-nél magasabb árat követelhessenek, de mivel a fenti elv alkalmazását indokoló körülmények 1915. szept. közepétől számítva mintegy csak egy év múlva merültek fel, a Kúria megítélése szerint a felek között 1915. szeptemberben létesült annak a megállapodásnak a hatálya, hogy a felperesek literenként 25 f.-t fizetnek az alpereseknek, legalább 1916. októberig kiterjesztettnek veendő. (1918. okt. 24. 2654/918.) 453. Hosszúlejáratú kelengyeszállítási szerződés és gazdasági lehetetlenülés. Bsz. 1114 §. Fehérnemükelengye vételára 10—12. évi részletekben volt fizetendő s a szállításnak a teljes fizetés után kellett történnie. Ekkor azonban az árak inár több mint százszorosra emelkedtek. Jogszabály, hogy az eladó nem kötelezhető a szerződésben megállapított feltételek mellett való teljesítésre, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között időközben az eladón kivül álló rendkívüli események hatása alatt aránytalan értékkülönbség áll elő, aminek következtében a teljesítés a vevőt, az eladó rovására, nem várt vagyoni előnyhöz juttatná, az eladóra pedig nagy veszteséget hárítana. És a gazdasági lehetetlenség, ha azt nem az eladó cselekvésével, vagy mulasztásával okozati összefüggésben álló események idézték elő, nemcsak a teljesítés alól menti fel az eladót, hanem ez alapon a vevő tőle — rendszerint — kártérítést sem követelhet. (K. II. 1572. és 3123/1921. J. K. 1922. év 167. 1.). Áll ez különösen akkor is, ha a vevő a kelengye átvétele végett hosszú időn át nem jelentkezett. (K. IV. 2344/920.) Ha azonban a gazdasági lehetetlenülés abban az időpontban, amikor a teljesítés esedékessé vált, még egyáltalán nem, vagy nem olyan mértékben forgott fenn, hogy az a teljesítést némi áldozatok mellett kizárta volna és az eladó nem tett meg mindent, hogy a teljesítést a gazdasági lehetetlenülés hatása alól kivonja és nem igyekezett tőle telhetőleg a vevő érdekét a jelzett hatással szemben megóvni, abban az esetben