Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

252 jogellenes magatartása alapján az ő felelőssége megállapítható, Az egyik esetben alperes 1917. szeptember 15-én már láthatta, hogy a kelengyeszállitás a háború folytán előállott bizonytalan gazdasági helyzet és a korábban kiadott, a fehérnemű készítéséhez szükséges anyagok forgalmát korlátozó kormányrendeletek következtében nehézségekbe ütközik; ahelyett, hogy felperest erről értesítette volna, azt irta neki, hogy a viszonyok javultával szállítani fog, tehát olyan magatartást tanúsított, a melyből felperes azt a meggyőződést meríthette, hogy alperes a kelengyét szállítani fogja, s ezért szükségletének más uton való kielégítéséről nem gondoskodott. Következéskép az alperes a jelzett magatartásával felperesre hárult és az alperesnek magatartásával okozati összefüggésbe hozható, s a vétkességgel arányban álló megkárosításért felelősségre vonható. (K. II. 2705. és 3123/1921.) De még kevésbé szabadulhat az alperes a kártérítés alól, ha a szerződés 1917. évben jött létre, amikor már számolhatott az áremelkedésekkel és ha azután is halogatta a teljesítést. (K. II. 3160 1921. J. K. 1922. 167. 1.) 454. Gazdasági lehetetlenülés és valorizáció. Felperes 1919. évben ezüst evőkészletet vásárolt az alperestől és a vételart előre kifizette. Alperes nem szállított és gazdasági lehetetlenüléssel védekezett. Ha az árunak az ára nem emelkedett aránytalanul nagyobb mérvben, mint amilyen mérvben a vételár megfizetése óta a korona vásárló ereje csökkent, illetőleg a milyen mérvben az aranykoronának akkori magyar koronákban kifejezett árához képest az aranykoronának a jelenlegi magyar koronákban kifejezett ára emelkedett, akkor az alperes a teljesítés alól gazdasági lehetetlenülés cimén nem szabadulhat. (K. VII. 3685 1922.) 455. Felperes 1911. évben 250 műfogat rendelt az alperesnél 200 K. vételárban és azt előre kifizette. Ez a 200 K. az 1923. évi január hó 27-én 8980. sz. a. megjelent rendelet szerint megfelel 100.000 mai K-ának. Ámde a 250 müfog mai ára sokkal többet tesz; a teljesítés tehát gazdaságilag lehetetlen és az alperes, akit vétkesség nem terhel, kártérítéssel sem tartozik. És habár az előbbi állapot helyreállításaként 100.000 K-át kellene visszafizetnie, mivel azonban a felperes ily cimen csak 50.000 K-t követelt, ennyiben marasztaltatott. (K. VII. 3531/922.) 456. Felperes 1917. február 6-án síremléket rendelt az alperesnél és neki ugyanekkor 2000 K. előleget adott. Alperes hibáján kivül, nem tudta a kikötött minőségű gyártmányt beszerezni; felperes neki 1920. június végéig halasztást adott. Ekkor felperes a teljesítés iránt keresetet indított, amelyet gazdasági lehetetlenülés okából el kellett utasítani; az előleget azonban 1917. február 6-iki, vagyis a pénzfelvétel napja szerinti értékben valorizálva köteles az alperes visszafizetni. (K. 1923. okt. P. III. 6009/1922.)