Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

236 febr. 10-én történt) életbeléptetése előtt keletkezett valósággal aranyban teljesítendő tartozásokat, ha a rendeletnek életbeléptetése után járnak is le, nem kell aranyban kifizetni, hanem bármely törvényes fizetési eszközzel lehet. Felperes az aranyban teljesítést, amelyet első helyen kér, nem követelheti tehát, hanem a rendeletnek megfelelő átszámított teljesítést, amely abban áll, hogy az adós a tényleges fizetés napját megelőző napon a budapesti tőzsdén jegyzett záróárfolyamnak vagy a devizaközpont árfolyamátlagának, avagy (ilyen árfolyamnak hiányában) a piaci árnak megfelelő koronaértéket s koronaösszeget fizeti. Azt, hogy alperes tartozása aranyban teljesítendő tartozásnak tekintessék, nem zárja ki az, hogy alperes a telekkönyvi adatokkal valószinüsitett előadása szerint valószínűleg aranyakat sohasem kapott, hanem az aranytartozás vállalása nem volt egyéb, mint a fennálló koronatartozásnak konverziója. Alperes az aranyban teljesítést jogérvényesen vállalta s a 950/1923. M. E. sz. rendelet nem az aranyban felvett kölcsönökről, hanem az aranyban teljesítendő kötelezettségekről rendelkezik. Vizsgálandó azonban, hogy az átszámított teljesítés nem volna-e méltánytalan az adósra, ha a gazdasági viszonyoknak az ügyletkötés óta történt változása, a pénz értékének csökkenése, az adósnak vagyoni és kereseti viszonyai figyelembe vétetnek, figyelembe vétetik különösen az is, hogy adós a kapott értéket miképen ruházta be és miképen konzerválta. Az aranyban visszafizetendő kölcsön a házba fektettetett, amely házat a jelzálogjog terheli. Ha a befektetés módját illetően nem is egyezik feleknek előadása, de megegyezik abban, hogy a 6000 K. kölcsön, amelynek helyébe az aranykölcsön lépett, a házba fektettetett. A ház 1904-ben az aranykölcsön felvételekor 25,000—27,000 koronát ért, ez u. n. aranykorona volt; a kölcsön összege igy a házértéknek kb. egynegyedét tette (26,000: 5989 = 4.34.) A szemlének foganatosításakor (1923. decemberében) a háznak értéke 130—140 millió papírkorona volt, ami kb. 27,000 aranykoronának felelt meg a papirkoronának decemberi értékelése szerint; leütve ebből 10 millió koronát, a kölcsön idejét követő befektetések fejében, marad kb. 25,000 K. aranykoronaérték. A házérték ekképen körülbelül teljesen valorizálódott s az 530 cs. és kir. arany, amelynek darabja 11.20—11.30 aranykorona, decemberben sem volt lényegesen több, mint a házértéknek körülbelül egynegyede. A tartozások u. n. valorizációját, vagyis azt, hogy az adós annyi papírkoronát legyen köteles fizetni, amennyi a kötelezett arany, avagy papirkoronák érétkének megfelel, a bírói gyakorlat főleg azért nem általánosította, mert az adós vagyona rendszerint nem valorizálódván, méltánytalan s gyakran elviselhetetlen teher volna a valorizált fizetés. Ugyanez az ok vezetett arra, hogy aranyban fizetendő, ekképen szerződésnél fogva valorizált tartozásoknál a 950/1923. M. E. sz. rendeletben szabályozott mérséklés megengedtessék. De, ha az adós vagyona, különösen az a vagyona, amelybe a kölcsön befektettetett s amely a tartozásnak biztosítására szolgál, valorizálódott, nincs ok a tartozásnak csökkentésére. A kir. törvényszék a kimutatott valorizálódás ellenére az 530 cs. és kir. aranynak mintegy 15%-át mégis elengedte s a tartozást 450 cs. és kir. aranynak koronaértékére mér-