Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
234 igy felperest emiatt a kir. Kúria megállapítása szerint 140.000 K. kár érte. Fzt a kárt tehát alperes a megállapított munkadij kamatain felül tartozik megtéríteni. Téves alperesnek az az érvelése, mintha a kir. Kúria P. VI. 4305/1922, sz. alatt ítéletében arra az ellenkező álláspontra helyezkedett volna, hogy a pénzünk vásárlóerejének csökkenése nem tenné indokolttá ama általános jogszabálytól való eltérést, hogy a munkabér késedelmes fizetése esetén és minden esetben, csupán a kamat megtérítésére volna igénye a hitelezőnek, mert ebben a most említett perben a kir. Kúria egész más jogesetet birált el s alperest vétkes késedelem és rosszhiszemű védekezés nem terhelte, sőt az nyert megállapítást, hogy a kereset megindításánál felperes volt késedelembe .1. Egyébként is a vétkes és rosszhiszemű magatartás által okozott kártételek megtérítésére vonatkozó jogszabályoknak, az itt elbírált jogesetre való alkalmazása, a kialakult gazdasági viszonyoknak jobban megfelel és az élethez közelebb esik. A 140.000 K. után a kamatok a kereset felemelése napjától voltak megítélhetők. (1923. szept. 13. P. VI. 6767/922.) 407. Bsz. 929. §. Ha a károsult nem volt abban a helyzetben, hogy ingóit kellő időben a kár megállapítása idejének megfelelő érték szerint pótolja, a kár-adós pedig késedelemben volt, ugy az értékeltolódás folytán keletkezett nagyobb kár megtérítése is a kár-adósra hárul. K. A felperes az által szenvedett kárt, hogy a felperes lakásában elhelyezve volt ingóságainak egy része az alperes hibájából 1915. évi december havát megelőzőleg elveszett. Ezekre az ingókra vonatkozólag az alperes kártérítési kötelezettsége az 1915. évi értékviszonyoknak megfelelően megállapittatott. A felperes ezt a döntést azért támadta meg, mert az a körülmény, hogy hadba vonult és hogy csak 1918. évi október havában tért vissza hadifogságból — az időközben beállott nagy értékeltolódás folytán lehetetlenné tette, hogy a megítélt összegből — az elveszett ingók helyett más hasonló ingókat beszerezhessen, Tényleges kára tehát az ingók 1915. évi értékével fedezve nincs, hanem annak mennyisége az ingók 1918. évi értékének felel meg. Az alperes tehát, mint kártérítésre kötelezett késedelmes adós köteles azt a kárt is viselni, mely az értékeltolódás folytán állott be. A károsított is köteles ugyan a kár elhárítása céljából a lehetőség szerint közreműködni — azonban a fennforgó esetben megállapítva lévén, hogy a felperes a világháború alatt hadba volt vonulva, hadifogságba esett, ahonnét csak 1918. október havában tért vissza, — ő nem volt abban a helyzetben, hogy ingóit kellő időben a kár megállapítása idejének megfelelő érték szerint pótolja; — ha tehát az alperes késedelemben volt, ugy az értékeltolódás folytán keletkezett nagyobb kár megtérítése is az alperesre hárul. Az alperes késedelme pedig akkor vette kezdetét, amikor a felperes öt a kárról értesítette és annak megfizetésére szólította. Minthogy azonban a fellebbezési bíróság abban az irányban, hogy az