Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
221 Ez a rendkívüli áremelkedés — a mult és folyó évben köztudomás szerint beállott takarmányhiány az állatállománynak háborús csökkenése és a szállítási és munkaviszonyok rosszabbadása miatt — országszerte nagyobb arányokat öltött és jelentékenyen fokozódott, ugy hogy egy liter tejnek az átlag ára — helyenként a 2 K-át is meghaladta. Ily körülmények között alaposnak kellett elfogadni alperesnek az állítását, hogy a szerződésnek a kikötött 56 f.-es egységárban való három éves teljesítése, tekintettel arra is, hogy a megállapított tényállás szerint tehenészetét hitelintézeti kölcsönnel létesítette, az ő vagyoni romlásával járna. Minthogy a Kúriának ítélkezési gyakorlata nem zárja ki annak az álláspontnak jogszerűséget, amely szerint abban az esetben, ha a szerződés megkötése óta a háborús viszonyok következtében a gazdasági helyzetben oly rosszabbodás állott be, amelyet a szerződő felek kellő gondosság mellett sem láthattak előre, és amelynél fogva a szerződés teljesítése az egyik félnél aránytalan vagyoni hasznot, a másik félnek pedig vagyoni romlását okozná, a szerződésileg kötelezett felet a teljesítés alól felmenti, ez alapon az alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni stb. kellett. (K. 1918. dec. 12. P. II. 4449/918.) 381. Bsz. 909. sz. Mustszállítás alól felmentés gazdasági lehetetlenülés cimén. K. Az A./ alatti szerződés szerint a felperes és az alperes jogelődje között létrejött az a megállapodás, mely szerint az alperesek jogelődjének saját termésű mustjából a felperes évente 80 hektólitert 44 K. árban átvenni köteles, adás-vételi ügyletnek minősül. Ellenkező kikötés hiányában tehát — habár a szerződés az alperesek jogelődjének átadási kötelezettségét kifejezetten nem említi — az alperesek az átadásra kötelezve vannak, azonban a fellebbezési bíróság helyesen indult ki abból, hogy a szerződés teljesítése az 1916-ik évben, a termelési költségnek a háborús állapot következtében beállott aránytalan nagy emelkedése folytán az alperesek vagyoni romlását előidézni alkalmas lévén, az 1916-ik évben az alperesek a mustnak a megállapított ár ellenében való átadására nem kötelezhetők. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy az alperesek jogelődjük vagyonához öröklés utján, tehát ellenérték nélkül jutottak, mert az örökösök az örökhagyó személyiségét folytatván, ez a kérdés oly értelemben oldandó meg, mintha maga a jogelőd volna teljesítésre kötelezendő. Ugyancsak közömbös, hogy az alperesek jogelődje 1915. őszkor olyan nyilatkozatot tett, hogy a bort a következő évben is, tekintet nélkül a borárak emelkedésére, szállítani fogja; mert ha való volna is, hogy az alperesek jogelődje ezt a nyilatkozatot megtette, ennek azért nincs súlya, mert az 1915. évtől az 1916-ik évre a termelési viszonyokban oly lényeges változások állottak be, amelyek a nyilatkozat megtétele idejében előre láthatók nem voltak és igy e nyilatkozat alapján — a vagyoni romlás veszélyének okából — az alperesek jogelődje sem volt volna a szerződés teljesítésére kötelezhető. (1918. nov. 20 P. II. 3797/918.)
