Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

222 382. Bsz. 909. §. A vagyonbiztonsági állapotoknak belzavarok alatt beállott súlyos rosszabbodása, mint a szerződés természetes feltevési alapjainak erőhatalom jellegű megváltozása alapul szolgálhat a szerződéstől való elállásra olyan esetben, amelyben ez az állapotváltozás az egyik szerződő fél kockázatát tetemesen növelte. K. A felek az A/F. alatti okirat szerint 1918. évi szeptember 21-én arra szerződtek egymással, hogy felperes az alperes által nála, a tárnoki gazdaságában a szeptember, majd december hónapban beállitandó 100—100 darab szarvasmarhát 16 héten át felhizlalja. Ez a szerződés alperesre azzal a kockázattal járt, hogy mint az állatok tulajdonosa, azokon a káreseteken kivül, amelyeknek megosztását, illetve rája háritását a felek a 6., illetve a 9. pontban intézkedés tárgyává tették, maga viseli a marhákat terhelő egyéb kárveszélyt is. A szerződés megkötésének fentebb kiemelt idején fennállott vagyonbiztonsági viszonyok azonban, mint a felülvizsgálati kérelemben az alperes nem alaptalanul vitatja, a rá következő hónap végén kitört u. n. Károlyi forradalommal bekövetkezett közállapoti változások rendjén köztudomás szerint országszerte súlyosan megrosszabbodtak, A vagyonbiztonsági viszonyoknak ezekkel a megváltozásaival pedig gyökeresen alapjukat vesztették azok a feltevések, amelyekből kiindulólag alperes annak idején a felpereshez beállitandó marhaállományának felperes gazdaságában hagyására és a felperes őrizetére bízására, a kockázatosságnak akkori foka mellett vállalt kötelezettséget s teljesen indokolt kétséget támaszthattak benne arra nézve, vájjon felperes eme vagyonbiztonsági zavaroknak a marhákat terhelő ujabb sok veszedelmét akár fokozott éberségü gondviselés mellett is képes lesz-e sikeresen elhárítani s részére ehhez képest az ügylet sikeres lebonyolódásának eredetileg szem előtt tartott kilátásait biztosítani. A szerződés természetes feltevési alapjára ható emez erőhatalmi jellegű külső állapotváltozás mellett tehát jogosnak kell találni alperesnek azt a tényét, hogy a felpereshez 1918. november 21-én intézett 2.1. alatti levelében a második marhaszállitmány beállítása iránt a további készséget megtagadta, illetve hogy erre nézve a hajlandóságát attól tette függővé, hogy felperes magára vállalja azoknak az utóbb beállott súlyos kárveszélyeknek a viselését, amelyeket a felek a szerződésük megkötésének idejében semmiképen előre nem láthattak és amelyeknek ismerete alperest a szerződés megkötésére vonatkozó eltökélésében egészen bizonyosan más kívánságok felállítására indította volna. Minthogy ezek szerint alperes nem volt köteles a maga részéről a szerződést a rája súlyosan megváltozott külső viszonyok között is változatlanul csupán avégből betölteni, hogy felperest a várt hasznának az elmaradásától megóvja: a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletében megsértett annak az anyagi jogszabálynak az erejénél fogva, hogy a szerződéstől jogos okból tett elállás esetén a szerződés nem teljesítése miatt a másik fél kárigényt nem érvényesíthet: a kérdéses Ítéletet, amelyet a felperes elmaradt haszon iránt támasztott, kereseti kárkövetelésének alapján megállapította, megváltoztatta, felperest ezzel a keresetével elutasította stb. (1920. dec. 9. 3372 920.)